Anyukák! Mennyire fontosak számotokra a Szüleitek?

6 hetes babás vagyok, Anyukám a mindenem! Ő tudta már a kezdetektől is, hogy halvány pozi lett a tesztem, ő tudta meg először! :)

Mindent megbeszélünk, minden nap találkozunk, és telefonon is van, hogy egy nap többször csevegünk :))

21 éves vagyok amúgy! :))

Mindig is nagyon fontosak voltak nekem a szüleim. Nagyon gyakran látogattuk őket, és most is sokat látogatjuk anyut. Sajnos apukám meghalt, mikor a kicsi unokája megszületett. :(

Nekem nagyon fontos a szülő-gyermek kapcsolat, remélem kislányomnak is ilyen fontos lesz majd ez velünk szemben.

Én is hallok rossz példákat, de számomra ez nagyon elképzelhetetlen. Soha nem tudnám elhanyagolni a szüleimet. Addig jó míg ők vannak nekem/a családnak. Most már hogy apu nincs, hihetetlen űr tátong bennem.

Anyukamat 2 eve veszítettem el, sajnos mar nem érte meg az unokáját. :(

De apukám itt lakik az utcában, 2 házzal odébb. Vele nincs meg az a bensőséges szülő-gyerek kapcsolatom, soha nem is volt. Mindig tavolsagtartoak voltunk egymással, fogalmam sincs, miért. De a lanyom miatt igenis fontos, hogy gyakran talalkozzunk. Anyosek idősek mar nagyon, 300 km-re laknak, igy ok nem annyira tudnak nagyszülők lenni. Igy nekünk csak apu van. Megyünk át szinte minden nap (attól függ, milyen szakban dolgozik), és a kislányom szeret ott lenni.

Mi anyuval napi szinten találkozunk, ő igazi tyúkanyó típus, ami így felnőttként néha idegesitő, de nem tudom elképzelni mi lenne velem nélküle, az unokák is imádják, ő is őket. Igaz van olyan tényleg mikor jobban esik, csak négyesben lenni a fiaimmal, meg a férjemmel, de anyu szerves része a mindennapjainknak. Apu már más tészta, ő mindenhol olyan , mint Columbo felesége, van ugyen de sosem látni. Neki csak a munkája létezik, ha szeret is minket nem tudja kimutatni, és ugyan tisztelem azért amit elért az életben, sajnos nagyon eltávolodott az egész világnézetünk. Csak akkor beszélgetünk ha naluk ebédelunk. Nincs bajunk egymással, csak nem tudunk mit mondani egymásank sajnos...

Anyósomék még dolgoznak én bírom őket is, anyós is nagyon segítőkész, gyakran beszélünk telefonon, sokszor hozank nekünk házi, zöldséget, gyümit, hétvégente elviszik az unokákat. Érdekes módon én vagyok jobban jóba velük a férjemet gyakran idegesítik az anyáskodó kerdések, pl a hogy vagytok fiam tipikus após kérdéstől falra tudna mászni.

Azt,hogy nem is kíváncsi a szüleire egy szülővé vállt gyerek,nem tudhatod!

Normál esetben valószínű azért akar inkább a férjével,gyerekeivel lenni sok anyuka,mert szeretnének önállóak lenni! Ez nem feltétlen jelenti azt,hogy nem kíváncsi a szüleire,nem hálás azért,mert gondoskodtak Róla évekig...

Nagyon fontosak a szüleim! Nálunk ez úgy van,hogy elég távol kerültem a családomtól,nekem van már egy saját életem,vannak gyerekeim,de gyakorta írom Nekik a levelet- menni sajnos nem tudunk,net nincs Nekik. Az én szüleim tudják,hogy szeretem Őket-ahogy a családom többi tajga is- mi ilyen lelkis idióták vagyunk :-D - és tudják,hogy itt bár vannak gondok,de boldog vagyok! A bizalmam meg van Bennük,ha jönnek szívesen fogadjuk Őket,ha nagy ritkán tudunk menni,akkor alig várjuk,hogy oda érjünk!!

És nem csak a szüleim a fontosak,a családom többi tagja is- ide értve Apósomat is,noha nem vagyunk összeházasodva a Párommal,de az Apját foggal-körömmel képes vagyok védeni,ha a helyzet úgy hozza (már volt rá precedens!) Kell a magánélet,de ha szükség van a segítségre,akkor ránk lehet számítani!! -noha Apósomon kívül senki nem lakik a szomszédban.

Üdv: 3 lányos