2 kicsi gyerekkel mennyire számíthatnak rátok a szüleitek?

Habár ezt egy anya nem szokta felvetni, de szerintem anyukádnak igaza van.

Nem tudott volna férjed vigyázni a 2 gyerekre míg te a disznóágáson segétkezel?

Nálam alap, hogy anyukáméknak segíteke, de náluk is hogy ök nekem. èn most várom a másodikat, de akármikor tudok segíteni. addig vigyáz a férjem rá, de van hogy férjem segít én vigyázok a gyerekre.

Anyám is olyan meg nem kérdezné, hogy menjek-e segíteni, de tudom mikor van rá szüksége.

hát...a fene sem tudja.nekem a nagy 3,5 a kicsi majdnem 2éves.csak akkor kérem meg a szüleim,hogy vigyázzanak rájuk,ha tényleg nincs rá más mód.Meg nekem az is egy plusz szervezés.50kilométerre laknak....

pl tavaly,mikor vizsgáztam a továbbképzésen,kérdeztem hogy a hétvégét ott tölthetik e.nem,mert neki dolgoznia kell szombaton.a vizsga előtt egy nappal kiderült,hogy szombaton disznót vágnak.Addigra már leszerveztem anyósékat.Hosszú idő óta először így el tudtunk menni férjemmel egy hosszú hétvégére.

Segíteni úgy szoktam,ha ezt annak lehet nevezni:hogy viszek nekik tyúktápot,vagy festéket,amit náluk nem lehet kapni.

Felesleges rajta rágódni.Ismerek én is olyan családot,ahol hasonlóan mennek a dolgok.

Anyukám néha vigyáz a 1,5 éves kisfiamra. Volt már, hogy éjszaka itt aludt(3-szor), mert elmentem a barátnőimmel szülinapot ünnepeli, vagy szilveszterkor pl dolgoztam. De amikor még evett éjjel a babám, addigra hazajöttem és a reggeli ébredésnél mindig ott voltam. Ezen kívül 1-2 órára szokott rá vigyázni, ha olyan helyre megyek, ahova nem szívesen vinném magammal. De így is mindig megkérdezi, hogy mikor jössz? Szereti az unokáját, de mégis úgy érzem, hogy terhes számára a babysitterkedés.

Ő viszont folyton kér valamit: vigyem el a tescoba (hetente min. 1-szer), vagy más ilyen bevásárlóközpontba, menjek le elé a buszhoz kocsival, vagy most szombaton, hogy vigyem el a kertészetbe. Ezen kívül nálam mos, nálunk lakik (külön bejáratú lakrészben) rezsit nem fizet. Ezeket soha nem hánytorgatnám fel neki, de jól esne, ha mondjuk megkérem, hogy vigyázzon egy órát a fiamra, akkor nem az lenne, hogy jó, de mikor jössz??

Az anyósom soha nem kér tőlünk segítséget. Olyan ügyesen szervezi az életét, a mindennapjait, hogy még unokázni is jut ideje. Szívesen vigyáz a babánkra, soha nem kérdezi, hogy mikor megyünk, inkább azt mondja, nem kell sietni. Igaz Őt ritkábban lehet megkérni, mert Ő meg a másik két unokájával van minden szombaton. Bár most úgy néz ki, rendszert viszünk az én fiammal való találkáikba is. :)

Szívesen segítenék anyósomnak is, szoktam is mondani neki, hogyha bármiben tudok, csak szóljon. Jó, néha vannak ilyen apróságok, hogy veszek neki valamit, olyan helyen ahova Ő nem jár.

Én megértelek, hogy rosszul esett, hisz az anyukád. Egy szülőtől nem ezt várná el az ember. Nem hiszem, hogy két kisgyerek mellett, még Neked kéne fejvesztve rohanni a disznóvágásra segédkezni.

A nagyszülőkkel eltöltött idő is nagyon fontos egy gyerek életében. Azt hiszem, hogy havi pár óra nem olyan megterhelő a nagyszülőknek.

Anyósom engem sosem kér semmire, a fiát sem telefonon, de ha átmegyünk, egyből talál vagy ezer dolgot (beragadt a redőny, be kell állítani a tvcsatornákat, arrébb kell tolni egy szekrényt,le kell nyírni a füvet, le kell hordani a pincébe rengeteg krumplit) amit a férjemnek meg kellene csinálnia. Nem is zavarna igazából, de nem értem, miért nem tud előre szólni, mert akkor nem "kimenős" cuccban kellene a tiszta föld krumplit cipelnie.

Anyámékkal kölcsönösen segítjük egymást. Mikor egy hónapos volt a nagyobb, elutaztak pár napra. Ilyenkor a boltjukban én zárok, pénzezek, ellenőrzöm az alkalmazottakat, átmegyünk anyámékhoz megetetni a kutyákat.

Amikor terhes voltam a kicsivel, apám vitt kocsival az összes vizsgálatra, közben vigyázott a nagyra, anyu is bármikor mozgósítható volt.

Azóta is bármi van, ha kell szabit vesz ki,már én érzem magam hülyén emiatt, nem akarom hogy miattam legyen kellemetlensége a munkahelyén.

A disznóvágás meg egy hülye dolog, a férjeméknél is jött a testvére a két gyerekével, a másik testvére a gyerekével(mi még akkor nem voltunk házasok, gyerekünk sem volt) segíteni, amiből az lett, hogy ők segítettek, én meg vigyáztam a gyerekekre. (semmi értelme nem volt)