Anyukák, apukák! Veletek előfordult gyerekkorotokban, hogy a szüleitek olyan dologra kényszerítettek, ami bár apró dolognak, semmiségnek tűnhet, de nektek borzasztó kellemetlen volt?

:)

Sok ilyen van,de ami tisztán megmaradt,az az hogy hajókirándulásra mentünk,egy csúnya ruha volt rajtam és ahhoz egy lakk fekete szandált kellett felvennem fehér zoknival!

32N

A válásukat kényszerültem végignézni 6 évesen, maradandó emlék...

Évvesztes lettem oviban, az ovónő ajánlotta anyunak, hogy még ne menjek iskolába, ezért anyu úgy döntött, maradok még egy évet oviban. Nagyon bántott, hogy volt felmérés is, és úgy éreztem, butának tartanak. (Valószínűleg túlmozgásos voltam, úgy gondolták, kinövöm.) Ezt sosem mondtam el nekik.

Miután elváltak, olyan 10 éves lehettem, apám kéthetente vasárnapi apuka lett, nyáron 1 hétre elvitt, és a második nap lepasszolt a nagymamámnak. Nem szerettünk ott lenni, de így meg pláne nem. Hihetetlen nagyot csalódtam benne 10 évesen, ezt kifejezvén visszabicikliztem hozzá. Ő meg visszavitt autóval...

Úszni jártunk családilag minden egyes hétvégén reggel indulva. Mindig le kellett úsznunk x kilómétert, öcsém az ordított a vízben, mindenki minket nézett, és a hajam lány létemre kb. 5 centisre volt vágva így mindenki fiúnak nézett. Mondjuk érdekes módon nem utáltam meg az úszást emiatt.:) Mai napig imádok úszni. Szóval valahol jó hogy erőltették, de akkor marhára utáltam és szégyelltem.

A másik dolog az öltözködéssel volt kapcsolatos, szegény anyummal fullra nem egyezett az ízlésünk ruhák terén kiskamasz koromtól fogva állandó probléma volt mit vehetek fel...rendszeresen átöltöztem meki wc-kben meg ilyen helyeken más ruhába.

Érdekes ez is mert azóta hogy felnőttem, kifejezetten az ő stílusa áll hozzám közelebb (romantikus, pasztellesebb nőies de nem extra kihívó vonulat).