Anyukák, Apukák! Gyerekkorotokban (70'-es, '80-as évek) mivel foglaltátok le magatokat a Vakáció alatt? Régen nem volt ennyi unatkozó gyerek, nem igaz?

A nyolcvanas évek közepén születtem. Anyukám tanár, sokat járt táboroztatni, mindig mentünk vele, alig voltunk itthon.

Általánosban nem emlékszem, mit csináltunk itthon. Volt a szomszédban egy nagyon jó barátnőm, vele voltunk, tollasoztunk, meg ilyesmi. Miután ő elköltözött, nagyon sokat unatkoztam. Úgyhogy nem tudom, régen volt-e ennyi unatkozó gyerek, de ha kevés is volt, én egy idő után közéjük tartoztam.

Ja, arra is emlékszem, hogy a nagymamámmal kellett napokon keresztül zöldborsót meg zöldbabot pucolni. Azt még az unalomnál is jobban utáltam. :)

Viszont itt a lakótelepen sokat játszanak kint az utcán a gyerekek, így utólag is irigylem őket.

A 70-es évek közepén születtem: volt nagy udvarunk, állatokkal, melegházzal. Sokat segítettem, ez jó időtöltés volt. Aztán gyakran kijártunk a szőlőnkbe, ott is eljátszottam vagy segítettem anyuéknak. Összejártunk az unokatestvéreimmel, akkor volt nagy őrület a Star wars. Lézerkardot meg fegyvereket készítettünk laposelemből, filctollból meg befőttesgumiból. Aztán ment a "háború". Lány létemre inkább matchboxoztam, autópályákat építettünk, homokoztunk. Volt egy utcabeli barátnőm is, vele játszottam "irodásat", boltosat, tanítósat, főztünk sárból, éretlen dióval rajzoltunk az útra, néztük egy fotelbe préselődve a Nils Horgelsont. Télen meg ugye a szánkózás,a hócsata, a csúszkálás.

Hú, sosem unatkoztam!

Én a '90-es években voltam gyerek; (mert ugyebár '88-as vagyok).

Az ovira már nem emlékszem, de azt tudom, hogy amikor már sulis voltam, minden nyáron a nagyinál töltöttem 3-4 hetet, az volt a nyaralás, de szerettem mert ott voltak barátaim (bár mint utóbb hallottam, engem nem szerettek, mert "városi" voltam...meg is vertem érte őket :o).

Miket csináltunk? Nagyon szerettem délelőttönként mamának segíteni az állatoknál; pl kacsát duggattunk (jól van akkor még szokás volt), meg vártuk a kicsiket, hogy megszülessenek, kergetőztünk, kivittük őket füvet enni, simogatni, ilyenek:o)

Aztán délután jött a móka, a falu végi gyerekek összegyűltek és közösen játszottak; fociztunk, mókáztunk, ugróiskoláztunk, hzat építettünk, beszélgettünk, társasoztunk, játszótereztünk, a lányok szépítették egymást, babáztak a fiúk meg nevettek rajtunk és hasonlók. Különösen szép emlékek ezek, mert akkor barátkoztam össze azzal a kisfiúval, aki ma már a férjem:O)

Kb ezzel elment az egész nyár; közben jártunk persze a strandra is néha, vagy leutaztunk üdülni rokonokhoz, azok annyira nem izgattak :o)

Én 80-ban születtem és Bp-en egy óriási lakótelepen nőttem fel, szóval igazi panelgyerek vagyok :)

Sosem unatkoztam, mert rengeteg barátom/barátnőm volt. A házunk előtt volt egy játszótér, ott bandáztunk vagy a focipályán vagy csak simán tollasoztunk, ping-pongoztunk, kosaraztunk, kutyát sétáltattunk stb.

Kb. 12 évesen már strandra jártunk, ilyenkor kb. 30-an indultunk el, volt hogy nem fértünk fel a buszra :)

Esőben kiültünk az ablakba és onnan integettünk egymásnak, amikor pedig elállt az eső, akkor lementünk ugrálni a pocsolyákba :)

Sokat jártunk amúgy könyvtárba is, vagy csak átmentünk egymáshoz játszani.

Most egy Bp. melletti kisvárosban lakom, de tiszta falu feeling az egész. Szegény gyerekeim valószínűleg halálra fogják unni magukat, mert itt mindenki a saját kertjében van, nem szokás kimenni az utcára és barátokat szerezni :( Sajnos az oviból senki sem lakik a környéken :(

Úgyhogy hiába szidják a lakótelepeket, szerintem 1000x jobb dolga van ott egy gyereknek, mint egy ilyen szellemvárosban, mint ahol mi lakunk...