Akinek már szaladt ki úttestre kisgyermeke, hogyan dolgozta fel lelkileg?

Szerintem már másokkal is történt ilyen.

Örülj, hogy nem történt baj, a gyerek is meg te is tanultatok belöle. Máskor figyelj jobban a gyerekre, úgy kell a kezét fogni, hogy ne tudja kihúzni a kezét a tiedböl. Másrészt elég nagy már, beszéld meg vele, hogy miért esett el, mi lett volna, ha a biciklis nem bir megállni (nagyon fájt volna neki, mármint a gyereknek), meg hogy ha autó jött volna, akkor még nagyobb baja lenne. Ezt már megérti és legközelebb jobban szó fogad.

Egyelöre ennél többet nem tudsz tenni, viszont arra fel kell készitened, hogy az utcán milyen szabályokat kell betartania, mert idövel azért el kell engedned a kezét, ténylegesen is meg átvitt értelemben is.

Viszont sok országban van olyan közlekedési szabály, hogy 6 éves korig a gyereket az utcán kézenfogva kell vezetni, ha nem, akkor a szülöt megbüntethetik.

NE idegeskedj, nem történt semmi baj, kis ijedtséggel megúsztátok.

4 éves lesz a kisfiam,probálom tanitanai a szabályokra,minden kereszteződénél megállunk,fogjuk anya kezét,zöld lámpánál megyünk át,de csak egy pillanat és kiránthatja a kezét. Ettől rettegek én is. Járdán mindig a házak felőli részen mehet,de igy is sokszor megkergül,eddig megúsztuk.

Ne idegeskedj,nem történt baj,és ne is gondolj bele,mi lehetett volna,ha....mert csak örlőd magad.Mindenkivel megtörténhet,akármilyen körül tekintő.

Nalunk az a helyzet, h ket kicsi van, ket es harom evesek. A nagyobbik nagyon kepben van az utcai gyalogos kozlekedessel, mert mar regen es sokat csinaljuk, millioszor beszeltunk rola es hetente tobbszor beszeljuk at a szabalyokat seta kozben, szepen tudja es be is tartja. Lekopogom.

De a kicsi meg alig gyakorolt, sokaig maradt ugye babakocsiban, hiszen csak igy tudtam veluk buszozni, bevasarolni, ha o is gyalogolna mindig, akkor nem lenne szabad kezem.

A multkor a bejarati ajtobol szaladt vissza, elrohant mellettem, epp akkor cipeltem be a taskakat, babakocsit, eldobtam mindent, futottam utana. Par masodperc volt az egesz. Szerencsere gyors voltam, kb egy lepesnyire volt az uttesttol amikor elkaptam, sajna csak 4 meter van az ajtonk es az ut kozott.

Megijedtem rendesen, de en a masik megoldast valasztom: azota az ut nagyreszet a kicsi teszi meg gyalog, a nagyot megkertem h uljon be addig a babakocsiba. Okosan megertette, hogy most az occsenek is meg kell tanulnia kozlekedni szepen, szofogAdoan es most a kicsit oktatom vegig a balesetekrol, autokrol, zebrarol, jardarol es uttestrol. Kicsi meg, lehet, hogy ket evesen a felet fel sem fogja, de minel tobbet hallja es gyakorol, annal hamarabb erti meg es megbizhato lesz.

En teged is inkabb batoritAnalak, hogy ne elzart ettol, hanem pont gyakoroljatok, tanitsd, mert mindketten jobban jartok. Gondolj csak bele, most meg tudsz teljesen ra figyelni, de hamarosan ott lesz a pici, lesz olyan, hogy csak a picire figyelsz par masodpercig, a nagyra nem 100%-osan es ha nem megbizhato meg teljesen, akkor ennyi ido alatt ki is rohanhat.

Ezt semmikeppen ne kioktatasnak vedd, csak szimplan tanacs egy olyan anyukatol, aki naponta kilometersket tesz meg pici gyermekekkel egy forgalmas varosban olyan utakon, ahol nagyon-nagyon sok jarmu van.