Szeretnék többet tudni a gyermeknevelésröl. A páromnak van két kisgyermeke (3 éves és 1,5 éves), de nekem még eddig nem volt! Nem tudom mit-hogyan kell csinálni! Engedékenység, szigoruság, feladatok átvétele stb.!?

Szerintem olvass sokat -a neten már feltett és megválaszolt kérdéseket, de nem kell mindig mindent elhinni és jónak elfogadni!

Elsősorban a párod igényeihez kell alkalmazkodnod, az ő elveit támogatni, nem kritizálni, hanem segíteni. Nem szabad aláásnod az anyai tekintélyét, tehát ne legyél engedékenyebb! A feladatok átvállalása az ő igényei szerint működjön.

Én legalábbis ezt vártam el az enyémtől, mikor a családunk tagja lett...

És ne félj, csak a szerelmedre figyelj, hogy ő milyen a gyerekekkel :) Egyébként gratulálok, és sok sikert!!!

Gratulálok! Vannak még normális pasik a Földön! Sok sikert!

Az előttem szóló jól leírta, hogy nem szabad aláásni, amit anyu mond. Jól teszed az első periódusban, ha mindig mindent megkérdezel tőle, hogy most ezt szabad-e csinálnom, vagy nem. ILyen kicsi korban még főleg az anyuka foglalkozik a gyerekkel, apuka főként pelenkázni segít, délutánonként játszik a babákkal, a nagyobbal, ha kisfiú, már ki lehet menni a parkba focizni, labdázni egy kicsit. Meg kell szoknod, hogy a fél szemed mindig a gyereken legyen, ez a nehezebb az első periódusban, mert eddig még nem éltél együtt gyerekkel. Édességet ha akarsz adni nekik, kérdezd meg anyut.

Ha ózkodsz az ilyesmitől, hidd el, óriási segítség anyunak, ha néha elmosogatsz helyette, vagy kiteríted a ruhákat.

Még valami: a gyerekekkel sokat kell beszélgetni. Bármiről, de folyton beszélgess velük. Nem csak ránézünk, és megkérdezzük, hogy, na mi van, hanem mindent magyarázol neki, amit csinálsz, hogy most mit éppen miért csinálsz.

Nem lesz ott gond, ne aggódj!