Ennyire féltékenyek az anyukák egymásra? Vagy csak nekem furcsa ezt látni?
Nos, tudom, hogy sok hasonló kérdés volt már, de muszáj ezt leírnom. Mielőtt belekezdek, leszögezném, hogy nem akarok senkit megváltoztatni, csupán meglepődtem az itt látottakon.
Sok kérdés van, hogy miért nem olyan az anyaság, mint elképzelték, hogy nem érzik azt a szeretetet a babájuk iránt, amit kéne, nem élvezik az anyaságot. Erre rengetegen azt írják, hogy mindenki így van ezzel csak a sok "szuper anya" meg "ősanya" nem vallja be. Miért kell ilyen stílusban beszélni a másikról? Különbözőek vagyunk, ennyi. Nem dicsekvésből írom, de én például sosem éreztem, hogy elegem van, megbántam, nincs kedvem a gyerekhez. 4 hónapos a babám. Igazán jó baba. (nem sír, vidám, nincs vele gondom) De az elején nem volt mindig így. És még az átvirrasztott éjszakákon sem lett elegem. Pedig 21 éves vagyok, nagy bulizós voltam. De miután megszületett a fiam, minden megváltozott. Ő lett az életem. Semmit nem bánok vele kapcsolatban. Ha ezt valahol elmondom egyből azt mondják, hogy "hazudok, nem vallom be magamnak" vagy egy tipikus "ősanya vagyok". Miért? Miért fáj másnak, ha nekem nagyobb a tűrésküszöböm, vagy máshogy élem meg a dolgokat. Ennyire féltékenyek lennének az emberek? Vagy miért ez az indulat azok ellen akik nem úgy éreznek ahogy ők?
Bocsánat ha hosszú lett, de tényleg nem értem miért ilyenek ennyien...Köszi a válaszokat előre is. :)
26-os vagyok
Te mindenkinek neki estél, kivéve egy anyukának, aki szerinted empatikusan válaszolt, pedig szerintem többen is, sőt mindenki a kérdésedre válaszolt.
Bemásolnám neked az én válaszom 1 részét
"A lányom 4 éves, ha tudnám nagyon szívesen kölcsön adnám Neked az lányomat 4 hónaposan. Még tisztán emlékszem arra az időszakra, szinte minden este sírva vártam haza a férjemet. Rémes volt, órákon át sírt, ok nélkül, látta orvos több is, semmi baja nem volt, nem aludt éjjel, fél óránként (ezt értsd úgy ahogy írtam, FÉL óránként) fenn volt. Élő halott voltam mellette, segítség nuku. És csak vártam vártam türelmesen, mint a messiást, hogy egyszer majd eljön az a nap, hogy én is boldog leszek a gyerkőcömmel. És tudod, ha egy ilyen gyerkőccel megáldott anyuka olyant hall, hogy jaj 4 hónapos és semmi gond, soha nem sír, eszik, alszik, mosolyog....hááát. Számomra akkor bizony hihetetlen volt, (Szerencsére azóta már tudom, hogy nem az) de hangsúlyozom ezt soha nem hangoztattam senkinek, pedig van jó pár lányommal egykorú gyerkőc a környéken. "
Egy mondattal összefoglalva, akinek egész nap ordít a gyereke az nem tudja elképzelni mitől vagy Te annyira boldog. Te meg azt nem tudod felfogni, hogy hogy lehet valaki kisbaba mellett frusztrált, fáradt, rossz kedvű, mert a Tied nem ordít egész nap!
Tehát amíg Te nem tudsz megérteni másokat, addig ne várd el, hogy más megértsen Téged.
Ja,hát én sem 4 hónapos koráig akadtam ki néha. Addig nem volt,gond!
De utána volt egy-két idegtépő kanyar.
Ne haragudj, de mindössze 4 hónapnyi szülői "tapasztalattal" valóban csak egy fiatal ír ki ilyen kérdést!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!