Ennyire féltékenyek az anyukák egymásra? Vagy csak nekem furcsa ezt látni?
Nos, tudom, hogy sok hasonló kérdés volt már, de muszáj ezt leírnom. Mielőtt belekezdek, leszögezném, hogy nem akarok senkit megváltoztatni, csupán meglepődtem az itt látottakon.
Sok kérdés van, hogy miért nem olyan az anyaság, mint elképzelték, hogy nem érzik azt a szeretetet a babájuk iránt, amit kéne, nem élvezik az anyaságot. Erre rengetegen azt írják, hogy mindenki így van ezzel csak a sok "szuper anya" meg "ősanya" nem vallja be. Miért kell ilyen stílusban beszélni a másikról? Különbözőek vagyunk, ennyi. Nem dicsekvésből írom, de én például sosem éreztem, hogy elegem van, megbántam, nincs kedvem a gyerekhez. 4 hónapos a babám. Igazán jó baba. (nem sír, vidám, nincs vele gondom) De az elején nem volt mindig így. És még az átvirrasztott éjszakákon sem lett elegem. Pedig 21 éves vagyok, nagy bulizós voltam. De miután megszületett a fiam, minden megváltozott. Ő lett az életem. Semmit nem bánok vele kapcsolatban. Ha ezt valahol elmondom egyből azt mondják, hogy "hazudok, nem vallom be magamnak" vagy egy tipikus "ősanya vagyok". Miért? Miért fáj másnak, ha nekem nagyobb a tűrésküszöböm, vagy máshogy élem meg a dolgokat. Ennyire féltékenyek lennének az emberek? Vagy miért ez az indulat azok ellen akik nem úgy éreznek ahogy ők?
Bocsánat ha hosszú lett, de tényleg nem értem miért ilyenek ennyien...Köszi a válaszokat előre is. :)
Köszönöm szépen Kedves utolsó válaszoló, látom te érted mire gondolok.
Miért vagyok fellengzős? Azért mert megkérdezem, hogy miért kell gúnyolódni, és lenézni azokat,akik nem ugyanúgy látják a dolgokat? Mondjuk ezen az oldalon mindenki imád mindenhova odakotyogni egy nagy igazságot, meg egy pszichoanalízist a másikról így ismeretlenül..
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nem fogsz erre normális választ kapni. Ilyenek az emberek, ennyi. Leírom az én példámat. Két gyerekem van, a nagyobb hiperaktív, időnként majdnemhogy "elviselhetetlenül" rossz, máskor meg a világ legokosabb legértelmesebb kiskölke. Viszont nyírja a testvérét, vért izzadok értük nap mint nap. Nagyon kemény az élet néha, sőt van azt érzem képtelen vagyok uralni őt. Viszont az én életem is kemény volt, muszáj voltam a "jéghátánismegél"típus lenni. És az is lettem, hihetetlen sok energiám van, amit remélem a jóisten még megtart egy ideig mert nagy szükség van rá (lelkileg néha kiborulok, de ettől nem esek padlóra).
Lényeg, ha panaszkodok a gyerekre, akkor hirtelen mindenki gyereke egy tünemény lesz akivel semmi gond (most nem erre az oldalra gondolok, hanem az életre), ezt már megszoktam. Viszont ha elmondom, hogy hajnal 5-kor kelek, begyújtok, reggelit készítek, oviba viszem a nagyot(picivel együtt), minden nap főzök, bevásárolok, füvet nyírok meg mittomén amit itthon kell, máris kapom a gúnyos megjegyzést, hogy nem mindenki ilyen tökéletes, persze nem ezekkel a szavakkal de ezt éreztetve.
Ha azt mondom a gyerek nem tud elszámolni 15-ig, lenéznek, mert hát már tudnia kéne, de ha azt mondom a gyerek mellúszásban egyhuzamban leúszik két hosszt, akkor megint lenéznek, mert minek dicsekedni, nem mindenkinek jut ilyen "luxus" és egéybként is senkinek nincs ideje elhordani a gyereket. De ha azt mondom én hordom , télen nyáron hóba fagyba a két gyereket, akkor megint lenéznek, mert nem mindenki lehet ilyen "fitt".
Summa-summárum, nagyon nagyon ritka ha valaki megért, elfogad...
válasza:Figyi, szerintem próbáld meg, hogy akikkel beszélsz, azok ne érezzék azt, hogy dicsekszel, mert jól bírod a babázást. Ezt a részét inkább csak élvezd, amíg lehet, mázlista vagy. Az aranyos volt, hogy 4 hónapos gyerek esetén azt írod, hogy az elején nem ilyen volt, másnak a 4 hónap még bőven az eleje. :)
Én is azt kívánom neked, hogy a nehezét vedd könnyen. Ez is típus függő. Valaki rágörcsöl arra, hogy éjszakáznia kell (bár ahogy írtad, van benne gyakorlatod :)), valaki másként éli meg. Ez nem ősanyaság kérdése. Semmiben nem vagyunk egyformák, miért kéne a gyerekszülés utáni részeket egyformán depisen és letörten megélnünk? Mondjuk a többség talán így éli meg, talán pont ezért kezeld óvatosabban. Ha neked ilyen jól megy, igenis van mit irigyelni. Én is szerettem volna ilyen könnyen venni, de nem ment.
válasza:Azért ősanyáznak, mert sok anyuka elkezdi kioktatni a másikat. Hogy jaj,ha panaszkodsz minek szültél, jaj hát a gyerek csupa öröm és boldogság, miért nem ülsz mellette 24 órában stb.
Szóval az ilyen anyák tehetnek arról,hogy leősanyázzák őket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!