Anti-anyós klub? Kivételezés a gyerekekkel, unokákkal? Ti mit tennétek? Betelt, de még túl is csordult az a bizonyos pohár! Segítség!
A kislányom 3 hónapos, anyósoméknak rajta kívül még két unokájuk van, egy 4 és egy 2 éves (szintén lányok). Mi ideiglenesen itt lakunk anyóséknál, most fogunk elköltözni.
Szombaton itt voltak sógornőmék, elég csak annyit mondanom, hogy mindkét gyereke iszonyatosan neveletlen. A nagyobbik (4 éves) például szánt szándékkal belenyomta az ujját a párom szemébe, amit én is láttam (ott ültem mellettük), amire a párom nem emelt hangon, de azért rászólt a gyerekre, hogy "hé! mit csinálsz! nem szabad, ez fájt!", mire a sógornőm halálosan megsértődött, merthogy hogy képzeli a férjem, hogy rászól az ő kis tündérmogyorójára, és különben is, biztosan véletlen volt. (Nem volt az, ez tisztán látszott. Véletlen akkor lett volna, ha a játék hevében belekap, nem pedig akkor, ha kinyújtott karral és kinyújtott ujjal rohan oda, és röhögve belebök a szemébe.) A kislány azt "hazudta", hogy véletlen volt - miután az anyja feldobta neki ezt a ziccerlehetőséget. Ezután sógornőm hozzánk se szólt, erre anyósom a páromat nyámnyilázta meg hülyézte le, hogy miért kell bántani azt a szegény kisgyereket, és különben is, inkább vigyük fel a kisbabánkat, mert ő most a másik két unokájával akar lenni, elvégre őket csak hetente-kéthetente egyszer látja. (ad1: a lányom végig az én kezemben volt, neki nem "kellett" foglalkoznia vele, ad2: a mi lányunkat meg költözés után havonta-két havonta fogja látni.)
A párom teljesen bele van betegedve az anyja viselkedésébe, egyre elkeseredettebb és én nem tudom, hogyan segíthetnék neki. Karácsonyra a tesója 30.000 Ft értékben kapott inget, pulóvert, stb-t, a férjem meg egy 150 Ft-os csokoládét. A bátyja a 18. születésnapjára egy autót kapott, ő meg - nem viccelek! - egy turis alsónadrágot.
És ami a legnagyobb szívfájdalma, az most derült ki: az anyjáék folyton lehülyézték, semmire sem tartják. Az iskolai eredményei kb. 5-es korától kezdtek romlani, addig szinte kitűnő volt, de onnan teljesen csúszni kezdett lefelé, gyakorlatilag csak bukdácsolt. Végül szakmunkás lett, eladóként dolgozik, míg a bátyja felsővezető egy cégnél. A legfőbb problémája, hogy nem tud olvasni (ezért is voltak rosszak az eredményei), nem is nagyon beszélt erről egészen idáig. A múlt héten elkezdett megnyílni, amikor ez szóba került, és két percbe telt rájönnöm arra, amire az anyjának és az apjának 30 év alatt nem sikerült. Hogy a fiuk nem hülye, nem diszlexiás, csak szüksége lenne egy KICS*SZETT OLVASÓSZEMÜVEGRE! 2-3 sort teljesen flottul, folyékonyan végigolvas, utána viszont összemosódnak neki a sorok és borzasztóan koncentrálnia kell, hogy lássa a leírt szavakat. Ma reggel voltunk az egyik szemészorvos ismerősömnél, aki megerősítette a dolgot, és felírt neki egy 1,5-es olvasószemüveget... Azóta teljesen kivan lelkileg szegénykém, mert belegondolt, hogy mennyi lehetőségről csúszott le csak azért, mert nem tudott olvasni. Hogy ő is tarthatna ott, ahol a bátyja. Ő is kereshetne 300 ezer forintot a mostani 90 ezer helyett.
Amikor megkérdeztem, hogy neki miért nem jutott eszébe, hogy a szemével lehet probléma, annyit mondott, hogy amikor az embert elkezdik hülyeként kezelni, akkor egy idő után annak is érzi magát. Hiába mondta ő az anyjának kisiskolásként, hogy fáj a feje/szeme az olvasástól, az anyja csak legyintett és annyit mondott, hogy lusta.
És ezen felül, itt van az anyósom hozzáállása a kislányunkhoz. AZ én szüleim mindenfélét vesznek neki (pedig fele annyit keresnek, mint anyósék), a párom szüleitől mégsem kaptunk soha semmit. Egészen addig, amíg meg nem látták, hogy anyu vett a lányunknak egy kiscipőt.
Akkor anyós felhívta a sógornőmet és megkérte, hogy hozza el azt a cipőt, amit ő még az első unokájának vett.
A következő húzása az volt, amikor januárban a lányunk névnapjára a másik két unokának bevásárolt egy zsák ruhát, a kis névnapos meg nem kapott semmit - illetve de, utána másnap este nagy elánnal felnyargalt hozzánk, hogy jajj, elfelejtette odaadni a picúrnak a névnapi ajándékát: egy 92-es bodyt (62-es hord a lányom). Mindketten tudtuk, mert láttuk, hogy a két éves unokájának vette, csak kicsi lett.
Akkor inkább mondaná azt, hogy neki adja, mert a másiknak nem lett jó, de ne hazudna.
A párom teljesen belebetegedett az anyja viselkedésébe, nem tudom, hogyan segíthetnék neki. És gőzöm sincs, hogyan kezeljem anyóst, aki viszont most totálisan sértett mert elköltözünk és ráadásul zabos, mert rá mertünk szólni a másik unokájára...
Mivel úgyis elköltöztök, ezért a napi szintű anyósprobléma meg fog oldódni.
Az anyósod hozzáállása nem fog megváltozni, ha már férjed gyerekkora óta ilyen. Max. kicsit megszelídül, ha már messzebb lesztek, és nem lát annyit titeket. De ettől még lehet ugyanúgy kivételezni fog sógornődékkel, és ez ellen nem sokat tehettek.
Jobb lesz külön, az biztos.
Párodnak nem tudom, hogyan segíts. Szeresd és kész, legalább nálad találjon megértésre. De gondolom ez megvan részedről.
60 éves a párod? Nem? Akkor még nem csúszott le semmiről! Rokon csajszi 38 évesen, 3 gyerekkel esett neki az érettséginek. A másik két gyerek (ikrek) mellett érettségizett és diplomázott le!
Nézz szét a környéketeken, hol, hogyan van esti érettségi és támogasd a párod mindenben!
Köszi a válaszokat!
Én is pont arra gondoltam, hogy ha elköltözünk, szétnézek majd a környéken, biztos, hogy ha akarja, le tudja tenni az érettségit.
Iszonyatosan dühös vagyok az anyósomra ezek miatt a dolgok miatt. Az egyetlen remény tényleg ez a költözés, de most még az is valami távoli és megfoghatatlan dolognak tűnik.
Visszaszámlálás, és a költözés! Utána évente pár alkalom udvariassági látogatás.
A férjemet sem támogatták túlzottan a tanulásban, ő is felnőtt fejjel érettségizett le. Felsővezető még nem lett belőle, de az érettségije megvan, mindenhol az az alap! Szóval bátorítsd a párodat, ha elköltöztök, az ő motivációja is nagyobb lesz. A fentiek olvasása után az anyja most sem lenne valami támogató a tanulását illetően...
Nálunk hasonló volt az eset.
Férjemet szintén elkönyvelték a butácska, de igyekvő kategóriába a szülei, a húga volt az isten. 1 évvel idősebb tőle, de egy osztályba járatták, mert a húga majd segít. (az 1. osztályt ismételte a férjem). Mindig a lányt szánták tanulni, a férjemnek fizikai munkát gondoltak.
Érettségiig mindketten eljutottak, akkor volt az első hopp, mert a férjemnek lett jobb. Ennek már tanúja voltam, bár még nem jEzt elkönyvelték annak, hogy izgult a lány.
Bocs, valahogy elküldte.
A húga főiskolával próbálkozott, félbehagyta, a párom először technológusira ment (ekkor már együtt voltunk).
A végeredmény: A lány több iskolával próbálkozott, nem sikerült végeznie, férjemnek diplomája van, és középvezető egy cégnél.
Ami szomorú, hogy teljesen ráment a testvéri viszonyra ez a különböztetés.
Ma már jól tudják kezelni, összejárunk, jó a viszonyunk a sógornőmmel, de ez nem volt mindig így. Szerencsére mindannyian tanultunk az esetből, és meg sem próbálunk a gyerekeink között különbséget tenni.
Köszönöm a válaszokat!
Az a baj, hogy ennek az anyós-dolognak annyi előzménye van, hogy az már kész kabaré. Esküszöm, ebből egyszer könyvet írok!
165 kilométerre költözünk, és már nem napokat, órákat számolunk. Csak szombat reggelig kell kitartatunk, szombat reggel eltűnünk innen és elkezdjük végre a saját életünket.
A páromat sajnálom nagyon ebből a szempontból, és megpróbálom támogatni mindenben. A legrosszabb az, hogy a sógornőm (meg komplette az egész család, de főleg a sóginő) iszonyatosan lenézi a maga diplomájával. Most hétvégén nagy kedvem lett volna megmondani neki, hogy az orvosi diplomáját nyugodt szívvel feldughatná a neveletlen kölyke seggébe, ha már megnevelni nem tudja. (DE persze nem mondtam, mert már csak pár nap és eltűnünk innen jó messzire. Hurrá.)
A másik ami bánt, az a kivételezés a másik két unoka javára. Ha most ennyire érződik, mi lesz később? Még csak 3 hós a lányom.
Én annyit tudok erre mondani, hogy sajnos tűrni kell, míg ott laktok. Aztán majd meglátja az öreglány, hogy nem is volt olyan rossz, míg ott éltetek.
Tényleg felháborító, hogy a férjed azért nem tudott tanulni, mert a szülei nem foglalkoztak vele és nem kapott szemüveget.
Szeresd, támogasd, segíts neki abban, hogy felnőtt létére tanulni kezdjen. Biztosítsd róla, hogy nem szégyen, ha valaki családos emberként tanulni akar! Mondogasd neki, hogy nem hülye és fog neki menni a tanulás! Meglátod, egy idő után elhiszi, lesz önbizalma és meg fogja tudni csinálni!
Tudod, egy nő sok mindenre képes! Tudod, egy sikeres férfi mögött egy nagyon határozott nő áll! :)
16hkm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!