Milyen az, amikor már kiakadtok, amikor már betelik a pohár? Hogy viselkedtek akkor a gyereketekkel?

Néha hisztizik, ordít amikor más dolgom van, pl. főznék, akkor sajnos néha ráripakodom, volt, hogy a karjánál fogva penderítettem ki a konyhából. Ezek után nagyon tudom utálni magam, hiszen a maga szempontjából teljesen érthető, az anyukájával szeretne lenni, aki nem játszik vele. :( Ilyenkor elnézést szoktam kérni, nem haragszik.

Egyébként a rosszalkodás nem hoz ki a sodromból. Egyszer csaptam a fenekére, amikor már századszorra kértem, hogy nem verje a lakásban a földhöz a kismotort, ő meg kiröhögött, azóta általában elég annyit mondanom, hogy "Ne akard, hogy anya mérges legyen!" és abbahagyja, amit művel. Amin azért is csodálkozom, mert a "kikapás" nem is fájt neki, egyáltalán nem sírt, hanem odajött és megölelt. Talán megérezte, hogy akkor túlment egy határon.

19 hónapos egyébként. Tudom, lesz ez nehezebb is.

Na,ez egy jó kérdés!Előttem lévő amit irt,én is általába azt csinálom sajnos-kiabálok.Van,amikor ráütök a fenekükre -2 gyermekem van 1 fiú és 1 lány-muszály őket fegyelmezni.Azzal tudnak nagyon kiakasztani,amikor veszekednek,meg amikor értetlenek és nem fogadnak szót még századszorra sem.Én is azt mondom,a verés nem jó,a kiabálás egy fokkal talán,de az sem az igazi.SZépen,türelmesen kellene bánni a gyerkőcőkkel,csak sajnos ebben a hajszolt,rohanó világban,amikor a szülők idegesek és ingerültek,elég nehéz,mert hamar elszakad a cérna..Az én párom azt szokta mondani,ne kiabáljak a gyerekkel,hanem csapjak oda neki.Ezért irtam az elején,ez egy jó kérdés,amit feltettél kedves kérdező,sztem amiket itt irtunk páran megint vitára adhatna okot...

Nekem is lelkiismeretfurdalásom van,miután "leorditom" néha a gyerekeim fejét,utána meg szoktam őket szeretgetni ha lecsillapodik a dühöm és ők is szótfogadnak végre.