Nem rettegtek attól, hogy valami borzasztó történik a
gyereketekkel?
Figyelt kérdés
A babám 8 hónapos, és állandóan attól rettegek, hogy valami baja történik, hogy meghal. Annyi borzasztó dolgot hallani mindenfelé, amikor kisgyerekek halnak meg egy elkerülhetetlen balesetben. Több embert ismerek, akiknek a gyereke vétlenül halt meg, és sosem voltak képesek kiheverni. Hogyan lehet kezelni ezt a rettegést, a tehetetlen állapot érzését? Sokszor a párommal kapcsolatban is érzem ezt, de főleg a babámmal kapcsolatban.
F/31
2010. dec. 7. 16:52
1/9 anonim válasza:
Igen, én is sokszor félek ettől, főleg amikor ilyen hírt hallok. Ezek a szülői érzelmek, természetes, h féltjük a gyermekünket. A lényeg, h. ettől még nem szabad őt korlátok közé szorítani, mert elvesszük az önbizalmát. Bízni kell a gyerekben, ő így tanul meg bízni önmagában. Persze közben reménykedni kell a legjobbakban! És persze nagyon felelőssen viselkedni szülőként... Amelyik baleset megelőzhető, azt előzzük meg.
2010. dec. 7. 16:58
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Ha ilyen rémsztorit hallok vagy látok, én is megijedek, hogy istenem,csak velünk ne történjen ilyen, meg sokkal parásabb vagyok mióta gyerekünk van, pl most is fel kellene mennünk Pestre,ami tőlünk 250 km,( a gyerek nélkül,) és már azon gondolkoztam,csak nehogy történjen velünk valami,mert akkor ki neveli fel a lányunkat.
2010. dec. 7. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
Nem vagy egyedül,én is ilyen vagyok.Hallom a sok balesetet,és ők is körültekintőek voltak és mégis.Hihetelen gondolataim vannak néha.Probálok maximálisan vigyázni rá és a rossz gondolatokat elhesegetni.
2010. dec. 7. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 A kérdező kommentje:
No igen, az ellen nem sokat tehet az ember, ha egyszer csak megcsúszik az autó, és elsodorja a járdán békésen sétáló gyereket. Ilyenkor még csak felelős sincs mindig, ami még borzasztóbbá teszi az egészet. Mindenesetre megpróbálok nem gondolni az ilyesmire, de nagyon nehéz akkor, amikor szinte minden napra jut egy gyerekhalál és egy tönkrement családi élet. Köszönöm a válaszokat.
2010. dec. 7. 19:12
5/9 anonim válasza:
Sajnos én már tudom, mi a pótolhatatlan veszteség:-(
Azt hiszem, egy bizonyos szintig természetes az aggódás, a féltés, ez az Anyaság velejárója.
Néha elkap egy rossz érzés, és megyek megnézni a 2 éves kisfiamat, miközben ő békésen szunyókál az ágyában. Hogy hogyan kezelem? Megpróbálom nem "kivetíteni" ezeket a gondolatokat, mert a gyereknek egy magabiztos Anyára van szüksége. Az én aggódásom miatt nem kell neki bizonytalannak, bátortalannak lennie. Igyekszem elhessegetni a negatív gondolatokat, mert én sem élhetek állandó félelemben. Akkor nem tudnám élvezni, ami most a fiammal és a férjemmel megadatik nekünk.
2010. dec. 7. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
6/9 anonim válasza:
megkérdezhetem,hogy mi tortént?
2010. dec. 7. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
Problémamentes terhesség után, időre született meg a kicsi fiam. Fél napig éltünk abban a tudatban, hogy minden rendben. Aztán nagyot fordult velünk a világ, életének 3. napján már el is veszítettük. Többrendbeli szívfejlődési rendellenességgel született, sajnos menthetetlen volt. Azóta én nem tudok maradéktalanul arra gondolni, hogy "minden rendben", szinte belém égtek azoknak a napoknak az eseményei. De muszáj menni tovább, van kiért, van miért, egészséges, édes, okos és gyönyörű a fiam. (Csak akármikor ránézek, sajog is a szívem, mert ha lehet ilyet mondani, amióta megszületett, azóta fogjuk csak fel igazán, mit is vett el tőlünk az élet.)
2010. dec. 7. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
Hát, én nem mondanám magam egy aggódós anyukának, de egy nagy félelmem azért van. Főleg, hogy már nagyobbacska a fiam, 3 éves. Sokszor gondolok arra, hogy mi van, ha a járdán megyünk, az út mellett, és ő gondol egyet, és egyszer csak kirántja a kezét, és átszalad az úton, és elüti egy autó. Természetesen ilyet sosem csinált még, de azért pl. boltban már volt, hogy megtette, hogy viccből elengedte a kezem és elszaladt nevetve.
Mondjuk szerintem ez nekem azért ilyen nagy félelmem, terhesen pont Stephen Kingtől olvastam az Állattemetőt (azóta sem mertem újra elolvasni, pedig amúgy imádom a könyveit), és hát abban történik hasonló dolog.
2010. dec. 8. 00:48
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 anonim válasza:
én attól rettegek,hogy gyógyíthatatlan beteg lesz,és meghal.ha ez eszembe jut,elhessegetem,mert nem akarom,hogy a fiam érezze ezeket a negatív gondolatokat.amikor látom,hogy milyen hajmeresztő mutatványokat csinál,akkor meg attól rettegek,hogy ezt akkor fogja csinálni,amikor egy pillanatra nem figyelek,mert dolgom vanés kitöri a nyakát,kiszúrja a szemét,örök életre lebénul stb.Sajnos paramami vagyok.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: