Nem bírom, nap mint nap kiakadok, csapkodok, kiabálok, el akarok menekülni, mit tehetnék?

ezt a viselkedést szülés utáni depressziónak hívják. úgy tudom. a baj itt tényleg az hogy nincs kivel beszélned, ide nem elég csak a párod vagy a netes fórumok. barátnők kellenek, egy jó beszélgetés, 1-2 nap után már kicsit nyugodtabb lennél. (Tudom tapasztalatból, igaz nekem nem volt ilyen súlyos.) Én is kiakadtam nap mint nap és a páromon vezettem le a feszültséget amikor megjött. Mindenért beszóltam neki. Nekem sincs senkim itt, a szüleim, barátaim 120km-re vannak tőlünk, párom szülei pedig semmit nem segítenek. 1 hónapban egyszer 1-2 napra elmegyünk anyukámékhoz ahol újra feltöltődöm és fellélegezve jövünk vissza.

Nem tudsz elmenni a barátnődhöz, ha nagyon jóban vagytok biztos nem ellenkezne ha vinnéd a gyerkőcöket is. vagy a Te szüleidhez?

Azt tudom tanácsolni,legalábbis én ezt tettem,hogy próbáld őket egy időben alvásra szoktatni.Amikor a fiam már 7-8 hónapos lett,vagy kicsit nagyobb,már nem engedtem,hogy délelőtt aludjon,hanem délben együtt altattam el őket.Az nem járja,hogy alszik délelőtt,majd a másik délbe,mire felébredt,újra altattam a kicsit.Kész káosz volt,alig vártam,hogy nagyobb legyen a kicsi.Muszáj valahogy egy kis szabadidőt csinálnod magadnak,amikor nem mást csinálsz,csak magaddal foglalkozol,olvasol,pihensz,tévézel netezel.

Mondjuk nejed abból a szempontból sokkal nehezebb,hogy ikrek a kicsik.A nagy alszik még ebéd után?Jár esetleg oviba?

Én ugyanígy voltam, most a fiam közgyógyára váltottam ki B6 vitamint, de egyébként is párszáz forint, meg vettem egy nagy doboz Magnéziumot egy drogériában egy ezresért talán, szedek napi 2 magnéziumot és egy B6-ot, meg mellé valami polivitaplex nevű vitamint és használ.

Megszűntek a pánikrohamaim, pedig naponta 3-szor is volt szívritmuszavarom meg 100-as pulzusom, és üvöltöztem, felment a pumpa.

Próbáld ki hátha neked is bejön, szerezz be vitaminokat, nekem tényleg bejött.

Hasonlóan érzek én is, mint Te.Bár nekem "csak" két gyerekem van, de a nagyobbik fiam hiperaktív és egyszerűen kicsinál idegileg, a kicsi( 16 hónapos) szerencsére jobban kezelhető.Azt vettem észre, hogy egész nap üvöltözök, tiszta idegbeteg vagyok, 5 éve egyetlen gyerekmentes napom sem volt.Rosszullétek jöttek rám, volt, hogy az ágyból sem tudtam felkelni, orvoshoz mentem, idegkimerülésem van, sok pihenést javasoltak:)

Segítségem nincs, a férjem estig dolgozik, sajnos az utóbbi hetekben már olyan gondolataim vannak, amitől bűntudatom van és utálom magam emiatt, de néha egy hajszál választ el, hogy fogom magam és elmenekülök, legalább 1-2 hétre, mert nem bírom tovább.

Én sem tudom mit tegyek, így Neked sem adhatok tanácsot, de biztos segítene, ha legalább heti pár órára lenne kire bízni a gyerekeket és mi addig tudnánk pihenni, magunkkal foglalkozni vagy csak úgy nézni ki a fejünkből és nem csinálni semmit.

Én sem bírom már így.De változtatni sem tudok a hétköznapjaimon, próbáltam, de nem ment.