A párom abortuszra megy pénteken. Megbeszéltük és ez a legjobb döntés mert felnevelni sehogy sem tudnánk. Látom rajta, iszonyú kínokat él meg de igyekszik nem mutatni csak ha néha kitör belőle. Hogyan segítsek neki mit tehetnék érte?

Gyanítom, hogy a kérdező meg sem kérdezte a párját, hogy valójában mit szeretne, ezért ez a hallgatás. Nem akar szembenézni azzal ami nyilvánvaló. A párját sajnálom, mert lehet, hogy azóta túlesett élete legszörnyűbb "élményén".

Szerintem egy kis tiszteletről is lenne szó.....annyian válaszoltak,és akartak segíteni.

Szerintem tuti túl vannak már a műtéten:(( de nyilván nem fogja ezt ide leírni....

De jó, hogy itt mindenki jobban tudja, mi kell annak a nőnek, mint a saját párja. Vagy mondjuk saját maga. Én nő vagyok, és ha 100%-ig akarnám a gyereket, a kutya se tudna elrángatni abortuszra, ha kell felnevelem egyedül. Persze van, hogy valaki bizonytalan, nyilván a nő is az. Ha valaki bizonytalan, ott a férfi, aki elbillenti a mérleg nyelvét. Ők így döntöttek, pont. Semmi közünk hozzá. Nekem már volt ilyen műtétem, és nem azért löktem el a párom, mert akartam volna a bébit. Egyszerűen sírtam a hormonok miatt, és ellöktem, mert úgysem értheti meg, ami velem történik. Eleve egy nő érzékenyebb lélek, az is közrejátszhat, hogy vajon mit fognak gondolni róla. A nők mondhatni lelkiismeretesebbek is, és egy kicsit egyedül is érezheti magát, mert neki kell a nehéz dolgokat végigcsinálnia. Szóval ne magyarázzunk már mindent bele abba, hogy szomorú. Én is az voltam, de attól még semennyire sem akartam megszülni akkor a babát. Túl lettem rajta, persze egy ilyen döntést mindig nehéz meghozni. Megint csak magamból kell kiindulnom, van az a magyarázat, hogy azért nem szüli meg valaki a gyereket, mert nincs felkészülve anyagilag rá. Erre sokan azt mondják, ez csak egy rossz kifogás. Ez nem így van. Magam részéről van több lány ismerősöm is, akik a férjükkel, meg az 1-2 gyerekkel egy 1 szobás lakásban tudnak csak élni, munka nincs a mai világban, és megélnek a segélykéből, persze főtt ételt talán 2 hete ha kap az a gyerek. Na ilyen gyerekkort nem akarok a gyerekemnek! Nekem mindent biztosítottak a szüleim, ami egy normális gyereknek szükséges, és én sem akarom alább adni!

Tapsold meg magad! Hogy jössz ahhoz, hogy tudd, a szüleim mennyire szerettek? Pedig nagyon, de ez most mellékes. Inkább meg se szólaltál volna. Egyébként ironikus történet az enyém, majd meglátod. Amikor a váróban ültem, és a dokit vártam, ott ült egy anyuka, közepes pocakkal, a másik kisfia pedig babakocsiban. Sajnos a kisfiú fogyatékos volt. Elkezdtem beszélgetni vele a babájáról, és szóba került az előző terhessége. Magától elmesélte, hogy gyógyszer mellett lett terhes, és hogy az akkori orvosa elmondta neki, hogy a mai gyógyszerek már olyan kicsi hormontartalmúak, hogy ez nem befolyásolja a magzat egészségét. Nem lehet tudni, hogy végül emiatt született meg az a kisgyerek betegen, de ezt jelnek tekintettem, és ott akkor döntöttem.

szia!!!mi van Veletek???Légyszi írj!!!