A párom abortuszra megy pénteken. Megbeszéltük és ez a legjobb döntés mert felnevelni sehogy sem tudnánk. Látom rajta, iszonyú kínokat él meg de igyekszik nem mutatni csak ha néha kitör belőle. Hogyan segítsek neki mit tehetnék érte?

Csak egy gondolat! A biztos anyagi háttér hiánya miatt, a bizonytalanság miatt vetetitek el????

Ezért nem kéne tán, de nagyon nem. Mi 41 évesek vagyunk, de vonatkozik ez bárkire ma itt Magyarországon, hogy biztos anyagi háttér, biztonság, megállapodottság egyszerűen sosincs. Mindig ott van Demoklész kardja a fejünk felett. Bármikor összeomolhat a családi büdzsé. Ennek a világnak része a bizonytalanság. És hidd el, a baba ettől nem fog szenvedni, csak ti. De nélküle is ugyanúgy. Sajnálom a döntéseteket.

Kíváncsi vagyok, hogy azok, akik lelkesen írják, hogy adjátok örökbe a babát, azok adtak-e már örökbe babát. Az még nehezebb döntés, mint az abortusz.

Túllesztek rajta, nehéz, de legyetek boldogok!!!!

Szia!! Mi a párommal 2 éve voltunk együtt mikor besikerült egy baba, mindketten egyetemisták voltunk még, a párom 1,5 évvel, én 2.5 el a vége előtt. Anyukám nem engedte hogy megtartsam egyszerűen nem tudok jobb szót rá, érzelmileg zsarolt, hogy soha többet nem áll velem szóba stb. A páromnak szülői háttere borzasztó gáz volt (sokszor nálunk evett és aludt) és muszáj volt befejeznie az egyetemet, mert a végzettségével jó munkát szerezhetett, anélkül meg semmit.

(és ez nem az az egyetem amit levelezőn el lehet végezni mert tele van gyakorlattal és egész embert igényel).

Nekünk ott lett egy hullámvölgye a kapcsolatunknak mert rá is haragudtam...de a lényeg, végül újra összekerültünk, ő befejezvén a sulit jó állást kapott, én is. Albérletbe mentünk együtt és már vállaltuk is a babát. Azóta is együtt vagyunk (immáron 10 éve ) és van egy 4 éves fiunk és egy 2 éves lányunk.

Nem mondom hogy elfelejtettük ezt a dolgot, máig eszembe van a születési dátuma amikorra ki lettem volna írva vele...de együtt maradtunk és szeretjük egymást.

Erre nincs jó válasz, nincs jó tanács.

Én azt gondolom, ha te ennyire szereted a párod, akkor a babát is automatikusan vállalni kéne. De azt írod, felnevelni nem tudnátok és védekezés mellett fogant.

Ez nagyon nehéz. Neki nem is lesz könnyebb, mert ha tényleg ő is a saját akarata miatt menne a babát elvetetni, könnyebben viselné. De mivel nyilván tudja, milyen a te hozzáállásod, ezért is veti alá magát ennek, és eközben harcol önmagával... ez harc az amit te látsz.

Senki nem mondja, h nyomorba szüljön párod egy babát, de tényleg az abortusz a megoldás? Tényleg nem férne el egy baba? Én azt gondolnám, h tökmindegy ebből a szempontból, h véletlen vagy tervezett baba volt...