Mit tegyek, mi lenne a legjobb döntés?
Néhány hónapja megszűnt a munkahelyem. Mivel egy hónappal államvizsga előtt álltam és a férjem jól keres, mondta, hogy addig hagyjam a fenébe, készüljek inkább a vizsgára.
Államvizsga sikerült, férj most teljesen rá van izgulva, hogy menjünk külföldre (UK).
Január-február valószínű.
Viszont a férjem nem beszél angolul, épphogy valamit, ezért beiratkozott tanfolyamra. (Korábban évekig vitatkoztam vele, hogy tanítok angolt, itt vagyok kéznél, mégis jöttek a kifogások, ezért mérgemben beirattam tanfolyamra, hogy akkor pénzért, fix idővel talán motiváltabb lesz.)
Mivel a karácsonyt a család miatt eleve meg akartam várni (egy szem gyerek vagyok, szüleim nagyon szomorkodtak volna, ha kettesben kell karácsonyozniuk), utána menjünk.
Férjem mondogatta, hogy keressek addig munkát, nem a bevétel miatt (vígan elvagyunk az ő fizetéséből), hanem, hogy csináljak valamit.
Ezzel egyet is értenék, de 1 hónapra nem szeretnék munkát vállalni. Nincs perspektíva, illetve ha tudom, hogy 4-5 hét múlva felmondok, akkor mennyire lennék motivált a munkámban?
Mondtam, hogy két verzió van részemről:
1. Vállalok munkát, de min. 1-2 évre, hogy az önéletrajzomban is feltűntethessem, addig nem megyünk sehová.
2. Januárban megyünk külföldre, addig az időmet inkább további nyelvek tanulására fordítanám, amit később kamatoztathatok. (németből társalgási szinten vagyok, olaszból ezer éve csináltam középfokot, ezeket tolnám magasabb szintre)
Időközben bennem egy harmadik verzió is megfogalmazódott, miszerint egyedül kimegyek januárban, intézek magamnak munkát (tárgylóképes angol, diploma, ha nem is keresem hülyére magam, mégse mosogatóként kellene kezdenem), szállást, aztán a férjem néhány hónappal később utánam jön, ha már elért egy elfogadható szintet angolból.
Ő nyomja, hogy menjek dolgozni egy hónapra, amivel nekem össz-vissz az egy hónap a gondom. Szeretnék prespektívát látni. Ha nagyon kellene a pénz, akkor jogos lenne, de így, hogy elfoglaljam magam... akkor inkább nyelvtanulással. Egy hónap alatt meglenne a német közép és az olasz felső.
Nem tudom, mit csináljak :(
Azzal a részével, hogy eleinte el kellene tartanom külföldön, semmi bajom nincs, majd fejlődik ott is, aztán fél-egy után ő is találna normális munkát, szívesen "eltartom", hiszen ő is megtette, megteszi.
De angolul helyette nem tudok megtanulni.
1 hónapra semmiképp nem vállalnék itthon munkát. Nem lenne igazságos a munkaadóddal szemben sem, és azokkal a szerencsételen munkavállalóval szemben sem, aki miattad esne el egy álláslehetőségtől.
Ha te előbb mész ki dolgozni, és a férjed csak hónapokkal később megy utánad, akkor meg lehet hogy vége a házasságodnak. A távkapcsolat csak a legritkább esetben tesz jót egy házasságnak.
Ha a férjed itthon jól keres, és te is találnál itthon elfogadható munkát, akkor miért akartok külföldre menni. Csak mert ma ez a divat? Tény hogy sokan megtalálják külföldön a számitásukat, de ha minden fiatal külföldre megy dolgozni, mi lesz az országunkkal?
De miért gond, ha előre megyek? A nyelvtudásom miatt gyorsabban, könnyebben tudnék intézkedni. A férjemet szeretem-imádom, de felnőtt emberek vagyunk, kibírunk 1-2 hónapot személyes találkozás miatt.
Addig ő teljes mértékben az angollal tudna foglalkozni. Szívesen segítek és támogatom, de az egész napos személyes tolmácsolást nem tudom vállalni, ha munkába tudok állni.
A jelenlegi szintjén még egy fizikai melót se találna, mert a bemutatkozásnál elakadna.
Azt nem is várom el, hogy valami komolyabb munkát csináljon, bőven elég, ha valahol füvet nyír, vagy építkezésen pakol. Itt jó állása van, türelmesen kivárom majd, amíg megfelelő szintre fejlődik az angolja és már az itthon végzett szellemi munkák között is tud keresgélni.
A szállást, papírmunkákat, munkakeresést nélkülem nem tudná megoldani. Valamennyire őt is tehermentesíteném, mert készre jönne ki, lenne szállás, nekem remélhetőleg munkám, kicsit kiismerném a közlekedést is, lenne helyismeretem. Addigra helyi ismerősöket is találnék, remélhetőleg barátokat is (nem ijedek meg idegen környezettől, idegen emberektől, sőt).
A bizonytalankodása zavar, hogy tanul is meg nem is, menjünk ekkor, de inkább akkor... De én mégis egy hónapot dolgozzak. Nem, vagy rendesen, vagy sehogy. Akkor inkább kint kezdek "karriert", a kb januárig fennálló időt a nyelvekre fordítom.
Szeretem külföldöt, szívesen megyek. A férjemnek már szinte rögeszméje, hogy menjünk. Abban nem partner, hogy még 1-2 évet itthon maradjunk.
Ha a házasságunk 1-2 külön töltött hónap miatt tönkremenne, akkor annyit is ért, legalább korábban kiderül. De sem engem, se őt nem olyannak ismerem, hogy ennyi megroppantsa a kapcsolatunkat.
Első vagyok
Ahogy írod nagyon biztos vagy magatokban! Ez nagyon jó! (Tetszik, bár nem az én ügyem! :))Magabiztos is vagy. Ez is jó. Férjed erre mit mondott,hogy előre mennél?
mi lenne, ha önkéntes munkát vállallnál? az nagyon sokat nyom a latban külföldi cégeknél, pláne EU-n belül,
gondolok itt hajléktalanok, gyermekotthon, kóbor állatok, bármilyen nonprofit szervezetnél való önkéntes munkára.
jobban is éreznéd magad, hiszen valami hasznosat tettél.
#7 - valami fogalomzavar lehet, mert a tárgyalási szint felsőfok feletti szintet jelent (= nem okoz gondot egy tárgyaláson a nyelvhasználat, azért hívják így).
Felsőfokúm 10 éve van, tolmácsolok, fordítok. Szóval tárgyalóképes. NEM társalgási szint, azzal kevered.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!