A párom abortuszra megy pénteken. Megbeszéltük és ez a legjobb döntés mert felnevelni sehogy sem tudnánk. Látom rajta, iszonyú kínokat él meg de igyekszik nem mutatni csak ha néha kitör belőle. Hogyan segítsek neki mit tehetnék érte?

Szia! Azt hiszem muszáj irnom!:) Remélem most beszélitek meg a dolgokat!Szóval volt egy ab-m még a kapcsolatunk elején,amikor a mütöben voltam akkor éreztem azt hogy én ezt nem akarom!Szédülök és engedjenek ki... De már nem tudtam mondani mert az altató bealtatott... Ha nem is gyeded kap akkor is kap egyszer 62000et és utána havi 38at.Igaz nem sok,de nekünk pl a csekkekre vagy a babóca pelusára meg az ő dolgaira elég.

Én se mutatom páromnak hogy bánt az ab,de azóta ha eszünkbe jut 2008.nov 3 azon a napon egyszerúen mind2önket bánt... S nem is szólunk semmit,mert ebben az esetben nincs mit!S ha elmegyünk a korház felé/vagy vmiért vizsgálatra /akkor egyszerűen sírás kerülget... 26L, 19hós picurral

(Baba miatt költüztünk össze és párom se kap sok fizetést,de megoldjuk:)

A barátnőd 100% hogy akarja a babát, különben nem zokogna annyit. Csak azt mondja amit te hallani szeretnél.

Egy babára soha nem lesz jó időpont, soha nem lesz elég pénz. Ez baromság. Egyetemista vagy, olyan nincs, hogy nem találsz munkát amíg ő otthon van a babával. Szűkösen de meg lehet élni.

Ha elveteti, biztos hogy előbb utóbb a kapcsolatotok tönkremegy.

Azt írod, hamarosan szeretnétek babát. És mit mondtok majd neki? Lett volna egy 1-2 évvel idősebb testvérkéd, de ő nem jött jó időben, nem volt elég pénzünk, így nem engedtük, hogy megszülessen. :(

Hali!

Nem ismétlem a többieket, de nagyrészükkel egyetértek abban, hogy a barátnőd akarja a babát, és nem old meg semmilyen problémát az abortusz, hanem csak utána jönnek igazán a bajok, persze lelki téren, ami sokkal nehezebb, mint az anyagi. Látszik, hogy neki (akár együtt maradtok, akár nem) egy örök seb marad, ami lehet, hogy múlik kicsit, de ott marad és várhatóan nem fog elmúlni teljesen soha. Egy életen keresztül cipeplni fogja/fogjátok.

Amúgy én is férfi vagyok (27), friss házas, most várjuk az első gyerekünket. A diplomám még nincs a kezemben, de találtam munkát, átlag kereset alatt ugyan, de megvagyunk, és mivel nem dőzsölünk, így még félretenni is tudunk, így egy kis szórakozás is belefér. A feleségemnek is van némi keresete, de csak a legminimálisabb gyed-et fogja kapni, mert félállásban kap minimálbért.

Ha az anyagiak rettentenek első sorban, azért a mostani bevételeitekhez számold hozzá ezt is:

Már most, a 12. héttől kapnátok családi adókedvezményt (ez lehet a férfi fizetése után is, ha Te jobban keresel), ami fedezi a terhesség alatti kiadásokat, pl. gyógyszerek, kiegészítők, vas stb... (legalábbis nálunk).

A szüléskor 64.000 Ft anyasági támogatás is jön.

Utána pedig alanyi jogon jár a gyes 3 évig (ez most 28.500), de ha dolgozik előtte a bnőd, akkor gyed-et fog kapni 2 évig (a fizetésétől függően várhatóan többet is, mint a gyes.) Ez bonyolult, utána kell járni, de a lényeg, hogy pénz jön be belőle.

Utána pedig jár a családi pótlék a gyerek tankötelességének a végéig (vagy talán egész addig, amíg tanul, most nem tudom pontosan): ez most havi 12.200 - egy gyerek után.

Ez relatíve elég jól fedezi az alapkiadásokat bébi korban akkor is, ha nem dolgoztatok előtte semmit.

Meg aztán, ha a tágabb család is megbékél a babával, vagy esetleg a barátok is megtudják, elképzelhető, hogy babacuccra nem is nagyon kell költeni, mert úgy fog beömleni mindenkitől, hogy már nem tudjátok hová tenni. Mi nem hittük ezt, most mégis mindenki ránk akarja sózni a cuccait, aminek persze örülünk. :)

Igen, felelősség. Innentől tényleg felnőttek lennétek, Te apa, férj és családfenntartó szerepbe kerülnél, tudatosabban be kéne osztani a pénzt, de hidd el, ha valaki komolyan veszi a családját, a párját (szerintem ilyen vagy, hisz látszik, hogy aggódsz érte és a kapcsolatért), akkor messze nem annyira nehéz, mint egy abortusz lelki feldolgozása és a kapcsolat megmentése ezzel a teherrel - hiszen látszik, hogy teher lesz.

Ha ilyen férji, kispapai, pénzügyi kérdésed lenne, szívesen segítek.

Kedves Kérdező!

Nagyon hallgatsz. Mire jutottál?

Már tegnap láttam a kérdésed, de csak most döntöttem el, hogy irok.

Csak egy történetet. 25 éves voltam, nappali tagozaton tanultam még (egyetem után), amikor megismertem a főiskolás párom. Talán 4-5 hónapja voltunk együtt, amikor késett a havim, és megkérdeztem tőle, mi lesz, ha terhes vagyok??? Védekeztünk mindig, de ugye becsúszhat. Tudod mit mondott? Hogy akkor lesz egy gyerekünk! Én kérdeztem, hogy mire, hogyan, koliban élünk, semmink sincs, de azt mondta, megoldjuk valahogy, ha közbejön egy baba.

Nem, végülis nem voltam terhes. De akkor tudtam, hogy a párom a férjem lesz és a gyerekeim apja. Mert egy ilyen férfira lehet támaszkodni, aki vállalja a felelősséget a tetteiért.

Jelenleg 2 gyerekünk van :) Közben lakásunk is lett, és kevés pénzből, de boldogan élünk. És azóta azt is megtapasztaltam, hogy az egészség és a család a legfontosabb, a többi nem számit...

Mindjárt itt a péntek...

Mi újság Kérdező? Történt valami változás? Beszéltél a pároddal?