A párom abortuszra megy pénteken. Megbeszéltük és ez a legjobb döntés mert felnevelni sehogy sem tudnánk. Látom rajta, iszonyú kínokat él meg de igyekszik nem mutatni csak ha néha kitör belőle. Hogyan segítsek neki mit tehetnék érte?

Ezt a gyereket megölöd, mert becsúszott. De reméled bele tudtok vágni mielőbb a következőbe? És az a gyerek már megérdemli az életet? És mi fog változni rövid időn belül?

Örökbe adni nem tudnád, meg azt sem engednéd, hogy nélküled nőjön fel, így hát pusztuljon?

Hát furcsa és kegyetlen a gondolkodásmódod, szerintem ez zavarja a párodat is. Én is kínokat élnék meg egy ilyen ember mellett, akit ennyire hidegen hagy egy másik ember, pláne a saját gyereke élete.

Ne is torodj az ilyen jellegu valaszokkal...primitiv erthetettlen emberek mindig lesznek...teny hogy egy olyan oldalon kersz tanacsot ahol mindenki vagy allapotos vagy mar van gyerek esetleg nem jon ossze neki...ne csodlakozz ha igy reagalnak az abortuszra.

Amennyiben ez a kettotok dontese volt es nem ugy szolt a dolog hogy csak Te nem akarod es meggyozod ot is hogy jobb lesz neki valoszinunek tartom hogy valoban kozelebb fog hozni titetek...de ha az elobb emlitett szituacio van akkor jobb ha lassan szokod a kulonvallas gondolatat...egy gyenge not ra lehet venni egy "szerelmes" pillanataban hogy ilyen dontest hozzon de elobb uton rajon hogy mekkora hiba volt es menekulni fog a kapcsolatbol. ezek csak feltevesek miven nem tudom hogyan zajlott a dontes.

A terelesen azt ertetem hogy igyekezz kiragadni ot a szituaciobol amikor abrandozik...ez csak ugy lehet hogy szoba hozod a leendo babatokat vagy ravilagitasz arra hogy mennyire szar volt a szitutok akkor amikor meghoztatok ezt a dontest...a elnyeg az hogy erezze ugy valoban ez volt a legjobb amint tehettetek.

Hú, ez kemény. Én nem mertem volna belevágni egy abortuszba soha. Ha egyetemista koromba csúszott volna be a baba, akkor is vállaltam volna, főleg ha van mellettem egy társ is. Egy egyetemista (felnőtt férfi) tud dolgozni a tanulmányai mellett, szerintem meg lehet oldani egy babával az életet. Bennem azon kívül, hogy megölöm a gyerekem és szerintem ez örök életre lelki sebeket okozott volna, olyan félelem is felmerült volna, hogy lehet az abortusz után soha többet nem lehet már gyerekem. Tudom már sokkal ügyesebbek az orvosok, ez egy rutinműtét, de előfordul ilyen eset, és én sajnos ismerek ilyen nőt, aki egy fiatalkori abortusza miatt soha nem lehet anyuka. :(

Nehéz dologod lesz nagyon, mert ez az döntésetek nagyon sokáig el fogja kíséni a párodat az élete során és bármikor előtörhet majd belőle.

Az hogy zokogógörcsök jönnek rá, meg azt bizonyítja, hogy nem 100%-ig biztos a döntésében. Nagyon sajnálom! :(

Sosem értettem miért könnyebb megölni az embernek a saját gyerekét mint örökbeadni egy jó és szerető családhoz.

Nekem aztán mindegy mit tesztek szegénykével, az abortusz elvégeztetése titeket minősít. Van aki simán együtt tud élni a tudattal, hogy legyilkolta a gyerekét. Nincs ebben sajnos semmi meglepő. Érdekes amúgy...én pont, hogy a gyerekemért gyilkolnék le mindenkit ha arra lenne szükség. No de nem vagyunk egyformák. 21 évesen szültem egyetem mellett, védekezés mellett estem teherbe. Aki nem akar gyereket az ne éljen szexuális életet, mert nincs 100%-os védekezési mód. Persze ez nem vonatkozik a lelketlenekre. Azoknak ugye az abortusz is védekezés.