Ti feladnátok a biztos (viszonylag), de utált munkátokat kisgyerekes anyukák?
Nem tudom, van-e jogom kockáztatni a megélhetésünket, csak azért a "luxusért", mert annyira nem szeretem a munkám... Na jó. Iszonyúan utálom, és kikészít. Lassan döntenem kell, lejár a gyes, de nem szeretnék visszamenni tanítani. Amikor annak idején kezdtem, nagyon imádtam, de az évek során teljesen megcsömörlöttem, kiábrándultam, és akkora "pofonokat" kaptam, hogy valódi megváltás volt babázni jönni. Ha eszembe jut,hogy vissza kell mennem, hát görcsbe rándul a gyomrom. De ha nem megyek, akkor mihez kezdjek? Nem értek semmihez, ha találnék is munkát, csak olyat szerintem, (pl. eladónak mennék,) ahol be sem jelentenek, vagy minimálbérre, állandóan retteghetnék hogy kirúgnak, mi van ha beteg a gyerek, stb.
Nagyon szívesen tanulnék bármit, de pillanatnyilag ilyesmire nincs pénzünk, meg nem is tudom, minek lenne értelme... Mindig arra jutok, hogy nem lesz már megoldás, mint vissza az iskolába, de annyira nem szeretnék...
Mit tennétek a helyemben?
Kisgyerekkel nagy luxus nem visszamenni, ki tudja, a mai világban mikor találsz bármi mást. Állások szűnnek meg, ráadásul tény, hogy a munkahelyen nem szeretik a kisgyerekes anyukákat, mert folyton beteg a gyerek.
Viszont a helyedben a biztos, de gyűlölt állás mellett ezerrel keresnék másikat, de csak akkor adnám fel a biztosat, ha lenne más.
Ha gyerek nélkül évekig nem váltottál, akkor szerintem nem most van itt az ideje. Ha akkor tűrted, akkor luxus lenne most fejest ugrani a bizonytalanba.
Szerintem.
De a te életed.
Ha a meló miatt leszel ideges, az nem lesz jó a gyereknek.
Ha a megélhetési problémák miatt leszel ideges, az ugyanúgy nem lesz jó neki. A kisebb rosszat kell választani.
Hülye emberek mindenhol vannak, hülye főnökök is, és nagy pofonok is. Tőlünk 2 napja küldtek el 15 ember úgy, hogy kaptak fél napot, hogy elhagyják az épületet. Leépítés, kegyetlenül, embertelenül, karácsony előtt.
Ehhez képest a tanári pálya - ha nem is főnyeremény, de legalább nem rúghatnak ki karácsonyi ajándékul. Ráadásul a gyereknek is ideális, iskolai szünetekben jóval többet lehetsz vele, mint egy eladói állásban.
Én nem váltanék. Legalább is előbb visszamennék, lehet, hogy annyira nem is lesz szar alapon. Lehet kellemesen csalódsz. Mondom én, aki szintén nem vágyom vissza, pedig én szerettem de amit azóta műveltek.... én rendőr vagyok.
Én sem értek máshoz, egy érettségivel mehetnék valahova félig feket munkát végezni, ahogy Te is írtad! Ez a mai világban luxus, ha egy kisgyereket tartasz el.
A férjemnek, pl most megy csődbe a munkahelye, még év vége előtt kitesznek mindenkit, közel 300 ember munkája szűnik meg, hát én most mit nem adnék, ha bármi szar melót is csinálhatnék.
Jaj, én meg annyira szeretnék tanítani, de sajnos a környékünkön még véletlenül sincs üres tanítói poszt, de még csak helyettesítő tanár, vagy kisegítős sincs. :(
Kérdésedre válaszolva: sajnos a pénz manapság nagy úr, én visszamennék, de ha ennyire nem szeretném, akkor közben elvégeznék valami tanfolyamot, vagy adnám be az önéletrajzomat 1000 fele.
Magántanítványok? Így nem tanítanál szívesen?
Mit tanítottál?
Ha nagyon utálnám, lehet, hogy nem mennék vissza, de a szakmában megpróbálnék maradni. Ha már tanultam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!