Abortusz kérdés (? ) Hosszú lesz, de érdemes elolvasni. És csak őszintén!

Nagyon szépen leírtad kedves Utolsó hozzászóló, de!

Nekem pl nem volt támogatásom. Nem tudtam volna a szüleimhez visszamenni, nem lett volna egy fillérem sem. Frissen fejeztem be a sulit, nem volt egy petákom sem.

Oké, téged támogatnak a szüleid, így a kisfiadnak meg van mindene. Hidd el, nem mindenki ilyen szerencsés ám! Ha nem támogatnának, és nem lett volna hová menned, mit csináltál volna? Főleg úgy, hogy még a sulit sem fejezted be?

Nagyon sokan jönnek azzal,hogy miért nem adja örökbe az anya a gyermekét ha nem kell neki..De gondolom ezt azok mondják akik anyagi biztonságban élnek,normális családban,és fogalmuk sincs hogy ez is mivel jár..Hál istenek én sem tudom,de a barátnőm igen.

Ő régebben terhes lett.A férje lelépett egy cicababával,és otthagyta teljesen egyedül úgy,hogy mindenét elvesztette.Azon túltette magát,hogy a férje elhagyta,de padlót fogott amikor kiderült,hogy a ház amiben élt,el kell hagynia rövid időn belül..Ugyanis az nem az övé volt(a férje tulajdona volt,csak hitegette,hogy otthagyja nekik) Nem volt más lehetősége,nem volt félre tett pénze,így először hazament az anyjához.Mivel az abortuszt már lekéste terhesen ment haza.Az anyjának nem tetszett.Ahogy mindig is mondta "az én nyakamra ne hozzál porontyot" (sokszor hallottam én is amikor náluk voltam) Nem bírta tovább így barátokhoz ment.De minden barát csak pár napig,pár hétig barát.Hozzám azért nem tudott költözni mert én is akkor 1 szobás lakásban éltem a szüleimmel és a húgommal együtt.(szekrénnyel választottuk el a szobákat)

Ahogy haladt a terhességgel úgy jöttek a problémák.Vérnyomásgondok,állandó szédülés,étvágytalanság..minden.A végén már a főnököm mondta neki finoman hogy menjen betegszabira mert már félnek attól hogy annyira rosszul lesz hogy a gépekbe esik..Senkinek nem kell a baleset..(nyomdaiparban dolgoztunk)Pénzt nem sokat kapott..Rájött,hogy képtelen a gyermeket egyedül felnevelni,ezért úgy döntött örökbe adja..Elkezdte a szükséges lépéseket.Az sok utálatot amit kapott nehezebben bírta mint magát a terhességet.Volt olyan nő aki leköpte mert hogy milyen hálátlan,szívtelen,mert másoknak nem lehet gyereke és a "rongy" csak úgy odadobja tök idegeneknek.Volt olyan eset az orvosi rendelőben amikor nekem kellett leállítanom egy nőt,hogy fogja be a száját,és nézzen már tükörbe..El se hinnétek milyen megaláztatásban volt része,pedig nem abortuszra ment csak örökbe akarta adni..

(azt hiszem ekkor döntöttem el,hogy ha nem kívánt terhességem lesz sosem gondolok az örökbe adásra..)

Végül is megszülte a fiát.Már a szülők is megvoltak akiknek a gyermekük lett volna..De visszaléptek,mondván hogy meggondolták magukat. De a nagy igazság az,hogy tökéletes gyereket akartak,és nem tartották annak..(csípőficamos volt a kisfiú,amire az orvos azt mondta hogy rendszeres tornával,és megfelelő gondoskodással idővel akár el is múlhat) De nem kellett nekik.A kolléganőm úgy döntött hogy akkor más nevelje fel..1 hónapos korában kapott egy levelet hogy találtak örökbefogadó szülőket akik elvinnék a kicsit.Elment hogy aláírja a papírokat amiben lemond a gyámsági jogáról..Igen ám,de a férje nem mondott le,még úgy sem hogy soha nem is látta a fiát,nem is érdekelte..De nem mondott le..Így azok a szülők sem vitték el,mert örökbe akarták fogadni,és nem nevelőszülők akarnak lenni..Eltelt pár év.A kisfiú intézetben van.A kolléganőm öngyilkos lett.Elhagyták,megalázták,becsapták..nem bírta tovább.

Sokszor beszélgettünk róla.Mindig arra a következtetésre jutunk,hogyha anno annak idején elmegy abortuszra még ma is élne.Talán ma boldog házasságban élne,és talán lenne 1-2 kisbabája is..

Szóval én azt mondom hogy ha valaki egyáltalán nem akarja megtartani a babáját,és teljesen mindegy mi az oka,akkor ne tartsa meg..Senkinek nem lesz jobb ha egy nem kívánt baba születik erre az önző,irigy világra..

Nagyon jó a kérdés. Hozzátenném a saját példám. Az akkori pasimmal 1 éve voltunk együtt. Orvosi megállapította, hogy csupán csupán 5% esélye van, hogy egy nőt megtermékenyítsen, tehát 95% hogy nem. (papírja is volt róla, nem volt hamis) Mivel gondoltuk, hogy ez nagyjából megegyezik az óvszer hatékonyságával, máshogy nem igazán szükséges védekeznünk, de azért nagyjából az esetek 2/3-ában megszakításos módszert is alkalmaztunk, biztos ami biztos. Egy év után teherbe estem, amin mindketten meglepődtünk. Azt azért hozzáteszem, hogy a fiú egy állat volt, csak én voltam vakon szerelmes. Voltak gondjaink, sokszor megütött. Miután kiderült, furcsán viselkedett, néha örül a babának, néha nem. Én nem igazán akartam megtartani, mert egyetemre jártam, meg ugye az exem durvasága miatt sem. 1 hétre rá durván összevesztünk, aminek az lett a vége, hogy csúnyán megvert, sokszor hasba ütött. Nem tudom, egészséges lett volna a pici, de az biztos hogy ilyen embernek én biztos nem szülök gyereket. Elvetettem. Akkor most én is gyilkos vagyok? Szerintem nem. De ha a fiúval nem is lettek volna gondok, talán akkor se tartom meg, mert nem álltam rá készen anyagilag. Sok barátnőm szült már 16-17 évesen. Most van 2 gyerek, talán úton a 3., segélyből, egy szobás lakásban 5-en élni, az nem, élet. Munka az nincs, nem azért, mert lusták, csak munkahely nincs. Ilyen életet én nem akarok magamnak sem a gyerekeimnek.

Sokat lehet itt vitatkozni, hogy jó-e az abortusz vagy nem. Vannak ezek a példák, hallottunk már több ezret, ami indokolja. De én most felhozok egy realista érvet. Amíg a védekezési fajták nem 100%-osak, addig mindig becsúszhat valami. És nincs óvszerrendőrség, hogy megállapítsa, hogy te most azért estél teherbe, mert beleestél abba a 2%-ba, vagy csak nem használtad rendeltetés szerűen. Így hát semmiképpen sem szabad betiltani az abortuszt, és még undorítóbbnak tartom, hogy itt álszent nők megpróbálják a kétségbeesett lányokat lelki terrorral rávenni, hogy tartsák meg a babájukat, persze arra nem gondolva, hogy valóban jót tesznek-e vele. Mert hogy az gyilkosság. Remélem hogy ők még egy legyet se csaptak le soha, mert az is gyilkosság! Az!

És még egy felháborító dolog, és annyi ilyen kommentet láttam, talán nem itt, hanem másik kérdéseknél. Többen is írják, hogy hiába védekezel, ha becsúszik, tartsd meg. Különben ne szexelj! Ekkora álszent, prűd nőket! AZ ilyen nőket fogja megcsalni a férjük a 25 éves titkárnővel! Már elnézést kérek, de most nagyon kikeltem magamból!

Persze ezt a "abortusz gyilkosság" dolgot is csak azok a nők szajkózzák, akik még távolról sem találkoztak a nyomorral, és mondják hogy meg kell próbálni, de saját maguk még sosem próbálták, milyen minimálbérből eltartani egy családot. De van a másik kategória, aki elmondja, hogy ő is megszülte a nem kívánatos babát, és fillérekből, de eltartja, és nem bánta meg, és nehezen, de megélnek. Ne haragudj, kérdezd már meg szegény gyereket, hogy ő elégedett-e azzal, ami van neki? Nyilván azt mondja, hogy igen, mert nem akar megbántani. De gondolod, hogy nem néz sóvárogva, amikor az iskolatársai drága cuccokban feszítenek, és bármit meg tudnak venni a sulibüfében, ő pedig eszi a vajas kenyeret, mint tegnap, vagy tegnapelőtt?

Gyorsan szeretnék reagálni az utolsó által felvetett dologra. Annyiban érinti, hogy én nagyon szerény anyagi körülmények között nőttem fel, volt olyan időszak, hogy gyakorlatilag éheztem. És képzeld, nem bántam meg, hogy megszülettem.

Azt még szeretném leírni, a személyeskedés és a sértegetés minden szándéka nélkül, hogy gyilkos nem vagy, viszont nagyon-nagyon rosszul irányítottad a saját életedet. Először is 95% nem 100%, szóval nem értem miért nem védekeztetek normális módon. Másodszor is soha nem fogom megérteni, hogy elvileg felnőtt értelmes emberek miért vannak együtt olyan férfival, aki megüti őket. Persze lehet pszichologizálni, meg hasonlók, de akkor is az a lényeg, hogy egy bizonyos kor felett az ember saját magáért felelős.

Az utolsó előtti története viszont szörnyű volt, tényleg jobb lett volna ha a barátnőd elveteti a babát. Bár még jobb lett volna ha az "apa" és a "nagymama" törődtek volna a gyerekükkel/ unokájukkal!

Miaju.

Az óvszerek hatékonysága 97-98%. Sajnos matematikus beállítottságú vagyok, úgy élek, hogy mindig a valószínűségeket figyelem. 95% + megszakítás, az akörül van, mint az óvszer. Erre mondják a nagyok, hogy akkor óvszer, plusz tabi, de ilyen ember szerintem nincs. Tehát mondhatjuk, hogy ugyanannyi volt a védelem, mintha a fiú teljesen termékeny lett volna, és óvszert használtunk volna. De abban az esetben nem csesztél volna le, így pedig igen.

Mindegy, a pasi téma. A nők többségével megesik az ilyesmi, és a legtöbb annyira szerelmes, hogy észre sem veszi, hogy mennyire eldurvult a helyzet, Nyilván ez is csak egyszer történik meg valakivel, mert ha továbblép, tanul az esetből, és soha többet. Gondolom ezek szerint te még nem fogtál ki ilyet, akkor szerencsés vagy, én nem voltam az. Végül minden nő tanul belőle, csak ennek ára van. Valakinek csak a pofonok, nekem egy AB is hozzá adódott. Mondhatjuk, hogy ez lett az ára annak, hogy később helyes döntéseket tudjak majd hozni az élet terén.

Még egy történet - hogy egy pozitív is legyen a serpenyőben.

Kb. 20 éves barátnőm 40 éves pasijától lett terhes, akkor tudta meg, amikor már szakítottak. A férfinek szintén orvosi papírja volt arról, hogy nem lehet gyereke. A barátnőmnek még egy éve volt főiskolán. Meg akarta tartani a babát, így csak akkor szólt róla, amikor már biztos nem zaklatják. Szerencsére a nagyszülők - pár hónap hápogás után... - beletörődtek a szituációba: nem tették ki a szűrét és sokszor segítettek is. Megszülte a gyereket, mellette befejezte az iskolát (órákról járt ki szoptatni). Sokáig nehezen éltek, főleg, mert link, kissé drogos testvére is velük egy háztartásban lakott. Barátnőm nehezen talált rendes munkát, szakmájában semmit, és sokszor váltott, de aztán olyan 3-4 év múlva sikerült, megtalálta a helyét, ahol megbecsülik és amit szeret is. Fél éve pedig összeismerkedett egy férfivel, nemrég össze is házasodtak és most az újabb gyerekeket tervezik lelkesen.

Nem biztos, hogy ez volt a legideálisabb sorrend, de én úgy láttam, egyik szereplő sem élte meg a "lebabázást" tragédiaként. Na meg szerencse persze, hogy volt támogató háttér: a nagyszülők. Most olyan 10 éves a gyerek, normálisan, szeretetben nevelik, értelmes, kedves, jókedélyű - szóval nem olyannak tűnik, mint aki megbánta, hogy megszületett...

Kicsit későn reagálok, de így jött ki a lépés. Köszönöm, hogy nem lett a kommentemből személyeskedő "anyázás", pedig igazából a Te szempontodból érthető lenne.

Egyetlen hozzáfűznivalóm lenne. Az egyik az, hogy kicsit unom, hogy időnként leírom a véleményemet és abból következtetnek arra, hogy én min mentem keresztül az életben. Persze az egész azzal az éllel, hogy nekem nincs erről-arról tapasztalatom stb.

Igazából még annyit szeretnék írni, hogy számomra nagyon szimpatikus és tisztelni való, hogy abból a szerencsétlen kapcsolatból nem azt szűrted le, hogy "én egy mártír vagyok" és a "férfiak már csak ilyenek"