Más is gondolt már arra újdonsült anyukaként, hogy elválik mert nem bírja elviselni a férjét/párját?

Szia!

Azért ne siesd el annyira a válást, 10 hete szültél, még érzékenyebb vagy mindenre, fáradt, könnyebben robbansz. Tapasztalatból mondom, az elején nekem is ugyanez volt. Mindenért a páromat piszkáltam, hibáztattam, úgy éreztem hogy nem segít semmit. Megbeszéltem vele, hogy ez így nem mehet tovább, egy kis segítségre, odafigyelésre nekem is szükségem van. Hála istennek hatott, mert azóta segítget. Bár nem tökéletes, de ez is több a semminél.

Beszéld meg a férjeddel, hogy igazán nem kérsz sokat, csak pakoljon el maga után, néha vigye el a kicsit sétálni, hogy Te is kitudj kapcsolódni egy picit.

Várjatok még a válás kérdéssel, ilyenkor az ember még nagyon érzékeny, sok olyan dolog megfordul a fejéban amit pár hónap múlva nem tenne meg! Nem beszélve arról, hogy annak a pici babának apára is szüksége van, egy szerető apára!

De jo,de jo de jo:)

Nem vagyok ezzel az érzésel egyedül!

Az én babàm 7 hetes.

Nagyon kivagyok,kivoltam,hogy tudom hogy van férjem,mégsem segit.

Eljàrt este kàvézni,ha làtta hogy éhes vagyok,nem fözött volna,hanem leült ide a gép elé.

Sorolhatnàm én,de te pont ugy irtad le,mintha az én börömben lennél.

Szerintem ez idövel elmulik.

Màrmint ez a harag bennünk.

Valoszinü nagy nyomàsnak érezzük a hirtelen jött vàltozàst.

Én azzal szabaditom fel magam,hogy ha hazajön,és picit felveszi a babàt megpuszilni,én elrohanok a fürdöbe megengedem a kàdat,és belefekszek.Onnét màr nem tud visszahivni ,kénytelen babàzni.

Nappal meg a baba elalszik gyors porszivozàs,mosogatàs.

Délutàn felveszem a cipöm,és iràny a babàval a vàros.

Elmegyek fagyizni,beülök kàvézokba,vàsàrolok,lenézek a baràtnöimnél.

Elmegy az idö ,nem gondolkodsz...

Ne hanyagold magad,hidd el baba mellett is lehet életed!

Ne a lakàson jàrjon az eszed,

ha a pàrod szolna miért nincs takaritva,mondd hogy nem vagy 4 emberböl összerakva.

Élvezd inkàbb a friss levegöt a picivel!

Az alvàshoz meg annyit,hogy nappal én se tudok aludni,de este 8-kor fürdetés,etetés,kicsit énekelek,ringatom,hamar bealszik(megszokta a rendszert)és akkor én is alszok,csak egyszer kelek éjjel etetni.

Csinàlj magadnak programot,és a férjedet ne bàntsd,hidd el idövel minden jora fordul.

Nehogy akkor veszitsd el öt,amikor épp nem kellene!

Ha làtja hogy nem kiabàlsz,nem követeled a segitségét,még magàtol is szivesen leül babàzni!

ÓÓÓ nagyon együttérzek veled!! Azért még ne váljatok sztem! Én (akármennyir is vártam a fiamat) nagyon kiakadtam mikor megszületett, nagyon hasfájós volt, tiszta egy merő seb volt a mellem, mindenem. Aludni nem tudtam, teljesen kivoltam:)

Ezért mindent sokkal sokkal borúsabban láttam és a plafonon voltam minden dologtól.

Aztán 3 hónapos korára rendeződtek nagyjából a dolgok, én is beleszoktam hogy mostantól a nap 24 órája a kisfiamé, és már nem is lázadoztam:)

Mindenhova vittem magammal, és a férjemmel csak normálisan próbáltam beszélni érdekes mód egy idő után már jönni akart velünk sétálni is, meg ilyesmi.

Később kiderült hogy ő is kicsit sokkot kapott ettől h az életünk gyökeresen megváltozott és most hogy nagyobb a fiunk (18 hós) a legjobb barátok már.

Persze jó, nekem azért nem törlödött ki h az elején mennyire egyedül voltam, de adok neki még esélyt hiszen szeretem és nem véletlenül kötöttem össze vele az életem és szültem neki gyereket.

Kicsi időt még adj magatoknak, nagyon feszült és nehéz időszak is lehet ez az első pár hónap!

Hát nemtudom. Én a párommal azt tapasztaltam, hogy semmi nem válik be, pedig a lány már két éves.

Minden marad rám itthon, sőt még hazajön és után is pakolok, a szennyest én viszem ki stb.

Nem arról van szó, nem az a +20-25 perc, de éppen tudnám másra is fordítani. Meg igazából az az unalmas, hogy már számtalanszor megkértem és mégsem, azért sem csinálja. Ő el van szállva magától hogy ő dolgozott egész nap én meg itthon pihentem úgyhogy megtehetem már csak utána ezt.

Kérdem én ha én megyek dolgozni utánam ki fog pakolni?

Én néha szeretnék nagyon férfi lenni. Vhol nagyon jó lehet, persze annak is vannak nehéz oldalai, de szerintem egy nőnek háromszor annyit kell teljesítenie és még csak meg sem becsülik érte. Vannak kivételek!!! Ritka!

A gyerekkel is akkor foglalkozik ha kedve van, van akkor hogy nagyon, de van hogy semmit se. Belebújik a gépbe, tv be és sehall, selát Dömötör. Mondtam már neki hogy tőlem nézhet amit akar csak félig figyeljen rám, de nem működik. Mintha koncentrálási problémái lennének néha úgy érzem. Fontosabb a tüntetés, verekedés a parlament előtt, mint a gyereke.

Ha megkérem vigye el fürödni akkor nagyon ritkán veszi rá magát. Meg utána úgy jön ki hogy szar anya vagyok, aki nem képes a gyereket megfürdetni.

Megbeszélni vele nem lehet! Már ezerszer próbáltam!

Mindenért én vagyok a hibás, ez most még az új mindenek fejébe. Sajnos most sok negatív dolog történik velünk.

De erről nem csak én tehetek, amit nem fog föl.

De mégsem váltak el útjaink. Próbálok tűrni amíg csak lehet, mert a gyereknek apa kell. Meg reménykedek benne, hogy ahogy a gyerek nagyobb lesz és majd szépen lassan visszaállnak a dolgok valamennyire a régi kerékvágásba akkor jobb lesz. Persze ugyanolyan nem lesz de vmi hasonló.

Tudom hogy nem élet ez igazán, de menni sem tudok hova, meg a másik, hogy szeretem vhol még akkor is mindig. Lehet mondjuk ha lenne rá lehetőségem itthagynám úgy ahogy van, de én hiszem azt hogy jóban rosszban egymás mellett, igaz össze nem házasodtunk hogy ott megfogadjuk, de idáig így éltünk együtt alapból. Csak mostanában van vele valami. A sok gond szerintem, csak azt nem fogja fel, hogy nekem is ugyanolyan rossz itthon, sőt rosszabb, mert ő legalább addig is leköti magát a mhelyen kicsit, valamennyire.

Én inkább barátnőre, anyukára valakire bíznám a kicsit, nem foglalkoznék a párommal és azért is kikapcsolódnék, illetve a szabadidőmben nyugodtan utólérném magam. Vagy segítséget kérnék házimunkában ha lehet, akár barátnőtől és a szabadidőt ellógnám kicsit akár a babával együtt.

Persze egy beszélgetést megér a dolog a pároddal, de ha nem alakul én ezt tenném. Hátha észreveszi magát!

Majd írj hogy mit tettél, vagy mit nem és mi lett az eredmény!