Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Azon anyukák, akiket a gyerekü...

Azon anyukák, akiket a gyerekük apja, a gyermek 1-1,5 éves kora körül hagyott el, azok hogy bírták elviselni?

Figyelt kérdés
Én még mindig szeretem a párom, de a sok veszekedés miatt Ő már nem akar velem élni. Jóban lehetünk és találkozunk is majd de ennyi...
2011. jún. 12. 12:19
 1/4 anonim ***** válasza:
Hát engem még tewrhesen elhagyott. Én is szerettem.... Nem akarlak elkeseríteni, de borzalmas. Szerintem soha nem jön már rendbe az életem. Úgy érzem, mint akinek levágták a fél lábát, vagy a fél szárnyát (még ha közhelyesen hanzik is). Ha látok egy családot kisgyerekkel (márpedig vannak elegen), akkor a mai napig elsírom magam. Minden este sírva alszom el. Azt hiszem, igazából elég mély depresszióban vagyok, és csak egyre lejjebb süllyedek benne :( :(
2011. aug. 28. 19:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Kedves kérdező! Nem szabad úgy neki keseredni. Az élet fog adni neked egy másik embert, egy jobbat. Most próbálj a kisgyerekre koncentrálni, tanítgasd, olvass fejlesztő könyveket, foglald le magad. Járj esténként kocogni, vidámabb leszel mert pörgeti a hormonokat. Koncentrálj az új életedre. Különben aki elhagyja a pici babáját és az anyukáját, az egy sz@r alak, nem érdemel meg benneteket. Próbálj kiszeretni belöle. A sport sokat segít. Az én anyámat is elhagyta az apám amikor 3 hónapos terhes volt velem. De ő belefogott házat bővíteni, nő létére. Te is foglald el magad, és majd kapsz egy új embert egy igazit.
2011. aug. 28. 19:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Köszönöm kedves és bíztató válaszaitokat!

Eltelt két hónap, hogy elhagyott... nagyon nehéz.

Imádom a fiamat, de tényleg nehéz egyedül nevelni.

Igen igyekszem felejteni és csak a jóra, a jövőre koncentrálni, illetve sok-sok programot szervezni, hogy aktívan, mozgalmasan éljük a napjainkat!

Sajnos a kocogás kizárva, nem tudom senkire bízni a fiamat.

2011. aug. 29. 09:40
 4/4 anonim ***** válasza:

Rettenetesen megértelek téged, sorstársad vagyok!

Minket 1 éves korában hagyott itt apa.

Ennek már lassan 2 éve.

Nekem sincs senki, akire bízhatnám a lányom, és mg nem ovis.

Mondjuk nálunk olyan speciális a helyzet, hogy még mindig azt mondja, hogy szeret.

A lányát azt tutira imádja, mégis inkább kiment külföldre, pedig mondtam, hogy én így nem fogom bírni.

Neki fontosabb volt a kaland, a mozgalmasabb élet, minthogy velünk legyen itthon..

Itthon is dolgozhatott volna a szakmájában, bár 20-30 ezerrel kevesebbért, de így meg hazaküldi azt a lányának, így majdnem ugyanott van a kiadásokkal..

Mocskosul magányos vagyok, nehéz annyi felé szakadni, hogy mindent el tudjak intézni időben..

2011. aug. 29. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!