Ha a kákán is csomót keresünk, miközben imádjátok anyukátokat/anyósotokat, mi nem tetszik nektek, amit csinál a babátokkal?

Nálunk anyósom "de a Lacika már 4 hónaposan ette a nokedlit" és a "még a másik kezéből is kivette a kaját" sztorijai ölnek meg. Nem és nem és nem érti meg, hogy nem adok a kisfiamnak még a mi ételeinkből. De ő már úúúgy összetörne a leveskéből neki zöldséget.....

Egyébként 1 hét múlva tölti be a 6 hónapot, szerintem még bőven ráér egész életében húslevest enni, nem lehet kibírni még fél évet?!

Nekem is az a bajom anyummal,hogy mindent akkor mond felszólító módban,amikor éppen azt csinálom. Ezt már írta valaki elöttem, ő biztos tudja,mennyire idegesítő ez. Pl. már tekerem a cumit az üvegre,mert itatni akarok,erre megszólal,hogy: "Itasd őket,kell ám nekik a folyadék!" (Jéé,tényleg? Nem is gondoltam volna...) Az ilyet ki nem hagyná. Amúgy ikreim vannak.

A másik: amikor szól,hogy képzeljem el,valamelyik babám már ezt vagy azt csinálja. (Tényleg,én vagyok velük a nap 24 órájában, igazán tudom,hogy mit tud már az egyik vagy a másik.)

Vagy amikor pl. fogja valamelyikőjüket és nyilván egy 7 hónapos baba még nem úgy simogat vagy nyúl az ember felé,hanem inkább hadonászik, erre anyám: "Ütöd a mamát?" Majd felém fordulva még elmondja: "Nézd meg,hogy ütöget!" Na ez is kiakaszt.

Azt is utálom még,amikor valami darabos kaját, pl. banánt adni akar nekik úgy,hogy ő nyomja szét a műkörmeivel! vagy ujjaival. Aztán tuszkolja a szájukba...biztos én vagyok a hülye,de megőrülök amikor rajtam vagy a férjemen kívűl bárki más nyúlkál a gyerekeim szájába. Valamelyik nap pl. párizsit! akart az egyik babám szájába tenni,még jó, hogy szegény kiköpte. Párizsit...amibe minden szar van. Meg persze még semmilyen felvágottat nem adok nekik, biztos nem is a párizsival fogom kezdeni!

Amúgy biztos van még 1-2 dolog,de most ezek jutottak eszembe:)