Mit tesztek, ha szeretni akarjátok az anyósotokat? De most, hogy eljött hozzánk - hiszen most született nem rég a babánk - mindenfélét mondott nekem nálunk, hogy most akkor mit csináljak. Pl. A konyhában.

Nehéz dolog.

Én jóban vagyok anyósommal, de pont azért mert ilyen hülyeségek miatt nem ba*ogat.

Tényleg csak azt tudom írni, hogy hagyd rá, jó-jó, azt kész. Nem kell foglalkozni vele.

A szeretetet nem lehet kényszeríteni.

Ülj le vele hosszabban beszélgetni, talán még össze is barátkoztok

Állj ki magadért, mert különben teljesen a fejedre fog nőni. Nem kell kinyírni egymást, kedvesen mosolygósan, de határozottan szólj vissza. Ha most elfogadod az alárendelt szerepet, akkor később sokkal nagyobb veszekedések lesznek. Persze mindent csak tisztelettel, kedvesen, udvariasan. Apróságokon nem érdemes leállni veszekedni, azt engedd el a füled mellett, de a fontosabb dolgokban vagy amivel tényleg megbánt, állj a sarkadra!

Az én anyósom nagyon nehéz eset, de megtanultuk egymást kezelni. Sosem fogjuk egymást szeretni, de nincs vita. A férjem és a gyerek is jól érzi magát, amikor mindketten jelen vagyunk, nincs feszültség és ez az igazán fontos! Nem kell egymásba szerelmesnek lenni, ha nem olyan anyósod :)

Nehéz! Ha elengeded a füled mellett amiket mond, akkor csak belül forr benned a düh, ha hangot adsz nemtetszésednek, akkor meg te leszel a rossz.

Ha vigasztal: az én anyósom ha el is jött, akkor a gyerekre éppen rápillantott, a lánya két gyerekét meg egész nap dajkálta. Én neki nem mondtam, a férjemnek panaszkodtam, de rájöttem, hogy neki is ugyanolyan rosszul esik mint nekem.

Arany középút nincs, de kitartás!

Ha ilyen erős benned az elhatározás, hogy elfogadod olyannak amilyen, szerintem menni fog. Mindig arra gondolj, hogy ő a te férjednek az édesanyja, és hálásnak kell lenned emiatt neki.

Az én anyósom se volt a szívem csücske, de ha a jót keresed benne, egy idő múlva megtalálod és nem fognak annyira bántani ezek a dolgok. Sőt , ő is észreveszi a változást és nem lesz annyira ellenséges veled.

Sok boldogságot az új családodhoz! Szerintem jó úton haladsz.

Hát igen, nekem is fáj, már az is ha csúnyán néz anyukámra a férjem... :o)

Nehéz dolog ez, de ha elhatároztad, biztos, hogy menni fog.

Most még én is emiatt szenvedek sokszor, mert előjön a kisördög és akkor felbosszantom magam, de utána rájövök,hiába, én ettől több vagyok, nem ragadhatok le ilyen apróságokon, s akkor elfelejtem amiért az előbb még haragudtam.

Utolsó voltam :o)