Hogyan szereltétek le anyósotokat, hogy nem ő diktál a gyerekneveléssel kapcsolatban?

Szia!

Jaj, de ismerős!

Sajnos a tapasztalatom azt mutatja, hogy mondhatsz te bármit, mint ha meg sem hallaná. Csak úgy tudsz dűlőre jutni vele, ha nem csak ti mondjátok neki, hogy mit nem szeretnétek, hanem más is a családból. Akkor talán elhinné, hogy nem azért nem akarsz neki almát adni, mert irigy vagy (én ezt kaptam!) hanem mert az anyatej a legjobb neki. A többit meg, mint a dedósoknak újra és újra el kell neki mondani: nem puszilgatjuk a kezét, mert a szájába veszi, nem napi 24 órát legyen kézben, nem kell non-stop produkáltatni...

A férjed dicsérésére pedig a férjednek kellene reagálnia, végső esetben neked: ezt lehet finoman is tenni egy-egy megjegyzéssel ("Azért van közöm nekem is ahhoz, hogy megszületett.")

A látogatásokat próbáld heti egyre csökkenteni, az bőven elég lenne: Ne gyere át, majd holnap-holnapután átmegyünk mi. Én úgy vettem észre, hogy nálunk jobban bejön, ha mi megyünk át, mert akkor bármikor hazamehetünk.

Próbáltál már erélyesebben rászólni?

Nekem nincs sok bajom anyósommal, mint nagymamával, de azért így is van néha szemöldökhúzás.

Én szortírozon a problémákat: van amiért érdemes veszekedni, van amiért nem. Apró-csepró dolgok miatt nem érdemes konfliktust csinálni. Viszont komolyabb dolgokért igen. Én ilyenkor határozottan rászólok és a szemébe mondom, persze udvariasan, nem kiabálva, de határozottan, max 1 méter távolságról. Ez mindig hat :)

Nálunk most az van terítéken, hogy 6 és fél hós gyerkőcöm miért szopik még 3x-4x egy nap és miért csak egy szopija van félig-meddig kiváltva szilárd kajával...

Azért azt is érdemes fejben tartani, hogy nekik nagyon furcsa az, hogy ilyen későn kezjük a hozzátápit. Lehet, hogy a mi unokán majd 2 hósan kolbászt fog rágcsálni, mert a tudomány állása szerint akkor már az lesz a jó. Mi is halálra cseszegetjük majd a lányunk/menyünk azzal, hogy ez baromság. Na de igazad van, ezt tudomásul kell venni anyósodnak, hogy most más a szokás!

3. voltam.

Hát hasonló cipőben járunk, csak én már 7 hónappal később vagyok mint te. A férjeddel próbáltál beszélni? Én igen, de ő totál kiakadt, hogy miért bántom az anyját, hisz csak szereti az unokáját. Aztán neki többet nem mondtam semmit, csak ha már elszakadt a cérna. Ha nincs otthon a férjed egész nap, miért nem zárod be az ajtót és húzod ki a csengőt? És ha kérdezi, hogy merre voltatok, mert keresett, mondd, hogy elmentetek sétálni, vagy hasonló. Én ezt tettem, míg nem rájött, és kevesebbet jött, napi 1-szer, vagy max 1 napot kihagyott a héten. Iszonyatos perszóna. A gyerekkel kapcsolatosakra, meg annyit, hogy én meg mondtam neki, hogy én nevelem és ha valamit akar neki adni, ami nem tetszik, megmondom, hogy nem, még nem akarok neki ezt adni. Vagy: ő is állandóan a kezébe veszi, pedig szegény menne felfedezni mindent. És erre azt mondom, ha sír, hogy aza baja, hogy imád mászni, szaladgálni és új dolgokat kitapasztalni, nem szeret kézben lenni. Még tisztába is alig lehet tenni, az is egy nagy mérkőzés. Valamit ki kell találni, nem jó egyikőtöknek sem, ha rosszban vagytok. Csak tedd helyre mindig és tudni fogja, hogy ki a főnök. Én is ezt hittem, hogy csak úgy fog menni, ha kitiltom tőlünk, de végül a bezárkózás bejött!! :DD Sajnos mást nem tudtam tenni. A férjem persze mindezt nem tudja, neki csak akkor mondok valamit, ha már tényleg gáz van! Pl: vendéglátó helyen az asztalon hagyott fantás üvegből itatta a kicsit, holott azt se tudtuk kié?!?! Na ez durva volt már a férjemnek is és ő is rászólt. Aztán megsértődött a mamika és 1 hétig színét se láttuk. Idegesítő a mai napig, mert mindig azt mondja a kicsinek: Én adnék neked, de anya nem engedi, én hagynám hogy játssz vele, de anya nem engedi..... Elviselhetetlen, de ő ilyen. Viszont imádja az unokáját, ezt tudom és ezért nem tilthatom el tőle. A kicsi szereti.

A cigit is jobb, ha valahogy finoman rávezeted, hogy legalább kezet mosson utána, mielőtt a babához nyúl.

A játékokra ő is azt mondja, hogy minek neki ennyi? Csak az a jó amit ő vesz, egyébként azok meg általában hülyeségek.... De nem bántom meg vele.

(csak zárójelben írom, hogy nálunk javarészt neki köszönhető a válásunk, a férjem se semmi, de az anyja? most hogy nem látom mindennap a banyát, sokkal jobb, nem vagyok olyan feszült. Heti egy alkalommal látja csak az unokáját, mert megsértődött rám, hogy elhagytam a léhűtő, önző fiát, eleinte még köszönni se akart nekem. De az az egy nap pokoli, nehezen alszik el este, pedig cicin pillanat alatt álomba szopizza magát, felkel éjjel és alig birom visszaaltatni.... Nem tudom mi lenne a megoldás erre.)

Le kell állítanod finoman, mert sok mindenhez semmi köze! Ti egy külön család vagytok, ahova ő nem hiányzik! Ő is felnevelte a gyerekeit, hagyja neked is hogy neveld a sajátodat, belátásod szerint.