Ki és mivel bántott meg a legjobban a gyerekneveléssel vagy gondozással kapcsolatban?

Anyósom. Mikor kijelentette, hogy az ő dolga sokkal nehezebb volt mint az enyém, mert a fiú elevenebb. (egyetlen fia van, a férjem, nekünk 3 lányunk)

Fogalma sincs milyen egy lányt nevelni, azt pedig nem is sejtheti, hogy milyen 3 lányt nevelni.

Persze rengeteg "jótanácsa" van, még szerencse, hogy jó messze lakik és csak ritkán találkozunk.

Anyukám és nővérem egyfolytában.Nővéremnek van egy 3éves kislánya.Ha anyunál vagyunk és ők is,nem hallgatok mást,csak az okoskodásukat az én lejáratásomat.Ez minden alkalommal így van:-ez a gyerek agyon van öltöztetve

-ezen a gyereken alig van ruha,szegény biztos fázik

-Jaj de kis sovány ez a kislány,biztos nem eszik rendesen

-vidd el orvoshoz,olyan kis sápadt

-....

és még sorolhatnám.Ja mikor megszületett,anyuhoz mentünk 2hónapig ott laktunk,mi házunk nem készült el.Egyikük sem tudott szoptatni fogalmuk nem volt az egészről.Állandóan a tápszerrel járkáltak be a szobába,szegény gyerek biztos éhes.És jöttek a tanácsaikkal.Kislányom pont 2éves koráig szopizott.Amugy 2évesen 88cm és 11.5kg.Nem kövérke de soványnak sem mondanám.Szóval nekem nagyon megnehezítették az első napokat.Mostanra valamennyire már tudom kezelni.

Szülés utáni depresszióm van, nagyon mélyen benne voltam (anyaság elutasítása, agresszív kényszergondolatok, stb...) iszonyat nehezen jövök ki belőle, napi 6 gyógyszert vagyok kénytelen szedni. Szégyellem magam mélységesen, hogy ez van, és boldogan szoptatnék, ha lehetne.

Mentem a nőgyógyászomhoz rákszűrésre, aki a mellek fizikális vizsgálata közben megkérdezte tőlem:

"-Na és kedves anyuka, szoptatja még a babáját?"

Mondtam neki, hogy a depresszióm miatt gyógyszereket vagyok kénytelen szedni, így nem szoptathatok. Erre ő ezt mondta (szó szerint idézem):

"-Hát akkor mit csinál azzal a szegény gyerekkel? Éhezteti?"

Ezután a beszólás után még elmesélte, hogy bezzeg az ő lánya az anyák gyöngye, mert az első gyereke még aznap is szopott, amikor ő már ment a második babáját szülni.

Azt hiszem ennél nagyobb arculcsapás nem is kellett.

Mondanom sem kell, hogy majdnem lefordultam szégyenemben a vizsgálóágyról... Nagyon megbántott, nem ezt vártam tőle. Évek óta hozzá járok, évek óta megbízok benne...