Miért vagy ma büszke a babádra/kisgyerekedre?

Délelőtt bevásárolni voltunk hármasban (másfél éves babakocsis kisfiam, 5 éves kislányom és én). 4 boltot kellett bejárnunk, és nagyon ügyesen, szépen, türelmesen viselkedtek. Semmi nyafogás, semmi "ki akarok szállni a kocsiból". Kivártuk a hosszú sort a pénztár előtt, közben beszélgettünk kedélyesen.

Nagyon jó volt velük vásárolni, nagyon büszke voltam rájuk, hogy ilyen ügyes gyerekek!

(ez mondjuk azért lényeges, mert ha apával mennek hármasban a boltba, akkor mindig elszabadul a pokol, főleg a kisfiamnál :-))

Öszintén: én ma még semmire:-((((

Ma kegyetelen vol mind kettő, kicsi főleg, reggel 1 órát hisztizett minden ok nélkül

(először a fejébe vette, hoyg menjünk gyereknapra, utána meg fürödni akart a medencében, persze vásárolni indulás előtt

aztán amikor hazajöttünk, a medenncében szekálták egymást)

A nagyfiam megsütötte a gofrikat és megígérte, hogy szót fog fogadni:-)))

Sikerült megennie az almapürét. Igaz, néha úgy nézett rám, mintha meg akarnám gyilkolni, de a végére belejött. :)

Remélem, a holnapi tízórai is ennyire sikeres lesz.

Nekem is az ebéd a mai nap eddigi "fénypontja".

Pár hete annyira rossz evővé vált a 15 hónapos babám, hogy szinte már semmit nem evett meg. Kínomban újra adnom kellett neki bolti bébiételt, aminek egyáltalán nem örültem, de azt nagy nehezen azért megette.

Ma főztem magunknak krumplifőzeléket, kicsit más lett mint szokott lenni. Nem érettem, hogy miért, de ebből egy hatalmas adagot bevágott csirkemellel. Most alszik:)))

Épp az imént jöttem rá, hogy annyira kapkodtam a 3 gyerek mellett és több helyen járt a gondolatom, hogy véletlenül habarás helyett rántással csináltam, azaz kifelejtettem belőle a tejfölt. Lehet, hogy ez volt a titok nyitja? Nem szereti az én megszokott főztömet, most pedig azt hitte, hogy valami mást kapott.:))

Büszke vagyok a babámra, hogy szépen evett és magamra, hogy tudtam újítani, igaz véletlenségből.:)))

A 3 évesre, mert reggel segítőkészen és gond nélkül vette, hogy elaludtunk és a szokásos egyórás tötymörgés helyett 10 perc alatt el kellett készülni a bölcsibe menet. Semmi hiszti, semmi nyafi, semmi időhúzás, még a kezem alá is dolgozott hogy a kicsit is ráncbaszedjem indulásig. no meg persze egyedül öltözött, szépen reggelizett stb,

A 1.5 évesre: ma azért vagyok rá büszke, mert nagyon ügyesen megmutatta, hogy hová dobta el a mobilomat amit elcsórt az asztalról, és mert egyedül belebújt a cipőibe és be is tépőzárazta őket (igaz, hogy kacsa lett, de nem baj :-D). Amúgy szegénynek vacak napja van, mert 4 foga jön egyszerre