Itt személy szerint mindenki büszke arra hogy tizenévesen teherbe esnek? Biztos, hogy azokat a gyerekeket ők nevelik fel és nem a szülők?

Én alig voltam 19 éves amikor megszültem a lányomat. A lehető legjobb döntés hoztam meg amikor eldöntöttem, apukával vagy nélküle, de igenis vállalom mert ha egyszer már elég nagynak éreztem magam ahhoz hogy szexeljek, akkor vállalnom kell a felelősséget is ami ezzel járt! Imádtam minden percét a várandósságomnak, annak ellenére hogy nagyon problémás volt, tele kétségekkel és végig bent kellett feküdnöm a kórházban. Nekem csak Ő számított!!!

Ma már elmúlt 10 éves, fantasztikus kiskamasz. Élek-halok érte, Ő az életem értelme, így apuka nélkül is!

16 évesen estem teherbe, nem voltam büszke, de így esett. A párom 18 volt, de már dolgozott a szakmájában. Ő el akart venni feleségül, anyukám nem írta alá a papírokat. Anyósékhoz költöztem a 3.hónapba, abortusz meg sem fordult a fejünkben. Amikor betöltöttem a 18-at összeházasodtunk.Közben az anyósom segítségével leérettségiztem(reggel-este dolgozott) csak felelni és írni mentem be(hála a tanáraimnak is), az érettségi átlagom is kimondottan jó.2 év után albérlete mentünk, és fél év múlva házat vettünk, most itt alszik mellettem a 2 hónapos 2. kisfiam a nagy 4 éves pedig oviba. Boldog a házasságom és büszke vagyok a gyönyörű szép fiaimra.

Kívánom mindenkinek, hogy ilyen párja és családja legyen:)

Közben az anyumékkal is jobb lett a kapcsolat(az idő nagy úr):)Anyósom még most is az unokáiban leli az örömet és naponta jön vagy megyünk, élvezte és nem nyűg, sőt sajnálja, hogy a második unokát nem dajkálhatja annyit, mint az elsőt:))

Szerintem itt igen. Az itt most a gyakorikerdesek.hu-t jelenti. Mégpedig szerintem azért, mert itt nagyon sok az abortusz ellenes nő, és ezt látva a tizenéves anyák (akik innen próbálnak meg "tapasztalatokat szerezni" kapva kapnak ezen az alkalmon, hogy büszkén hirdetik,hogy "igen,idenézz,itt vagyok én megtartottam a babát,és tizenévesen anya vagyok mert jól döntöttem".

Az előzmények (hyg egyáltalán hogyan jutott idáig hogy teherbe essen) hirtelen feledsbe merülnek.

Különben,regényeket lehetne írni a témáról, kultúráltan,több szemszögből megvizsgálva....Biztos ezer féle hozzászólás lesz majd.

Az én időmben tizenévesen teherbe esni a normális társadalmi körökben egyenesen ciki, elítáélendő volt, sőt, gyakorlatilag elképzelhetetlen is. Persze akkor is voltak emberek,akik elsősorban a felvilágosulatlanságuknak köszönhetően beleestek ebbe a hibába...

Aztán beszélhetnénk a szülői felelősségról is, én pl a mai világban sem tudom elképzelni,hoyg a lányommal ez megtörténjen, ha megfelelő szülő-gyerek kapcsolat van az őszinteségen alapulva akkor ez nem fordulhat elő.

Na, mondom én, abba sem lehet hagyni, annyit lehet írni erről.

Azért mostmár mégiscsak elhallgatok.

Sok észt nem oszthatok, hiszen még csak 5 éves a fiam. Értem az álláspontod, és általánosságban egyet is értek vele, főleg ahogy látom a mai tizenéves anyukákat. Szerintem szörnyű, ha valaki fiatalon szül és az első 1-2 napban, talán hétben még el is látja a babáját, aztán visszaáll a saját kis életébe, a kicsit a szüleire bízza és szinte testvérekként élnek, és ez még a jobbik eset, mert ha a szülei nem vállalják, akkor az a gyerek úgy nő fel, hogy Ő csak nyűg, probléma, és senkinek nem kell, holott nem Ő kérte az életet. És ez a hozzáállás a leggyakoribb a fiatalok (és itt az általános, vagy középiskolásokra gondolok) részéről.

Van viszont egy olyan réteg is, akiket ez az előző példa elnyom. Akik mégha rá is szorulnak az anyagi segítségre, tisztességesen, szeretetben nevelik a gyermeküket és Őt helyezik előtérbe mindenek fölött.

15 évesen szültem a fiamat, és SOHA nem hagytam a nagyszülőkre kényelmi szempontból, csakis ha ők kérték, és azt is inkább csak 3 éves kora után. Az apukája vegyészmérnök, azóta is együtt vagyunk, én pedig fodrász tanfolyamra járok majd pár hónapon belül. Egyikünk sem bánta meg, hogy megtartottuk, és teljesen tiszta a lelkiismeretünk, igenis mi neveljük, Ő az első, és nagyon boldog, kiegyensúlyozott, okos fiú.

20/L