Mit tegyek? Elhagyjam vagy tűrjek?

Átérzem a helyzeted, az enyém is hasonló volt. A fiam apja engem is megfenyegetett, hogy elviszi a gyereket külföldre, stb., mese habbal. Mégis mi a fészkes fenét tudna kezdeni egy csecsemővel? De most tényleg. Na, amilyen a te párod, pont úgy viselkedett az enyém is, de így munka meg minden más terén is, és ugyan ezzel fenyegetett. Úgy belegondoltam, hogy persze, egyetlen fillér nélkül majd elindul külföldre egy csecsemővel, amikor egy váltás ruhát nem tud ráadni, egy babakocsit nem tudna keríteni, egy cumisüvege nincs, hát persze.

Szóval én nem dőltem be a fenyegetésének, velem egyszer tette meg, hogy megütött (mert nem hívtam fel helyette valakit, akit én nem is ismerek, hanem azt mertem mondani, hogy egy pillanatra váljon szét a számítógéptől és intézze el a telefonját ő maga), addig tartott a kapcsolatunk.

Ment a fenyegetőzés persze ezerrel, aztán mit csinált? Semmit. 4 éve egyszer sem láttam. Amikor utoljára beszéltünk, elmondott minden sz*rnak, hogy mekkora nulla vagyok, meg mennyire nem érek semmit, stb. Nos, meg kell nézni, hogy ő hol tart az életében, és hol tartok én. Mert oké, hogy nem láttam, de hallok azért ezt azt.

Szóval neked is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyd magad, ennél sokkal jobb élet jár neked is, a picinek is.

Szeretnéd, hogy legyen apja a fiadnak? Ugyan már... Nekem senki ne mondja, hogy rosszabb apa nélkül felnőni, mint egy olyan apával, aki nem csinál semmit, üti az anyját, sőt, nyilván majd a gyereket is ütni fogja ha nagyobb lesz, aki nem tiszteli a párját. Nézd meg, az én fiam is ilyen, hogy "nincs apja", de egy teljesen normális, okos, jószívű és aranyos gyerek, és ezt nem azért mondom, mert én vagyok az anyja és elfogult vagyok, de hát más felnőttek is ezt mondják róla. Nem mondom, kis ördögfióka tud lenni, de hát inkább ilyen legyen, mint mindenben az ellentéte (értsd: leül a sarokba és ottmarad). Na meg az sincs megírva sehol, hogy akár neked, akár nekem, egyedül kell leélni az életünket.

Bennem hála a jó égnek van annyi öntudat, hogy nem temetem magunkat csak azért, mert a családban nincs apa, és hidd el nekem, ez a fajta öntudatosságom elég sok nehéz helyzeten segített át. Nem is szeretem, ha azt mondják az egyszülős családokra, hogy csonka család. A miénk aztán nem csonka :) Az tán ép család lenne, ahol a szülők egymás haján búcsúznak? Szerintem inkább az a csonka, bár látszólag van benne mindenki, akinek kell lennie, aztán mégis...

Utolsó vagyok.

Ez a fajta tényleg nagyon szeret fenyegetőzni, terrorizálni, zsarolni, keménykedni, bosszút állni.

De csak a szájuk jár.

Amíg harcolsz ellene, addig élvezi. Majd, ha egyszer behódolsz, nem veszekszel többet, lenyugszol, beletörődsz, akkor majd megun, és elhagy egy másik (szegény) nő miatt.

Azt is tudom, hogy tényleg nagyon édesek, és cukorfalatok is tudnak lenni. Meg érdekesek és szórakoztatóak. Meg nagyon tudják "szeretni" az embert.

22.25 (és a többi) vagyok.

22.22 nagyon igazat ír! Ugyanarról beszélünk.

Nem Árpinak hívják véletlenül?

:-)))

Ez a tipus tényleg mind egyforma!!! Mindenben.

Mit értesz az alatt, hogy lemondjon róla? Jogilag? Mert azt nem igazán lehet, csak ha más valaki javára mond le, tehát ha mondjuk férjhez mész, és az új férjed örökbe akarja fogadni, akkor az apának le kell mondania róla hivatalosan előtte. De amúgy másként nem lehet. Kivéve még, ha a bíróság vonja meg a szülői jogait, de ahhoz elég súlyos dolgokat kell elkövetnie.

Viszont ha külön mentek, akkor mindenképp javaslom, hogy jogilag rendezzétek a dolgot, mármint gyermekelhelyezési perrel, úgy tiszta az ügy, mert akkor világosan ki lesz mondva, hogy nálad van elhelyezve a gyerek.

Viszont a bíróságon mindenképp említsd majd meg, hogy az apa megfenyegetett, hogy elviszi tőled a gyereket és soha többé nem láthatod, mert ez elég súlyos dolog ahhoz, hogy benned félelmet keltsen.