Mit tegyek? Elhagyjam?

Ez nem ennyire egyszerű szerintem...

Először is őszinte beszélgetés. Ha nem használ, tanácsadás. Meg kell neki is értenie, hogy az ő pénügyei nem fenyegethetik a te és babád jövőjét!

Elég röviden írtál... Van hová menned? Régóta hazudozik? Miért? Eljátssza a pénzt, vagy elissza?

Ha nem érzitek magatokat biztonságban a babával, és van hová menned, akkor menj el, hátha rájön, mit veszített. De ezt csak Te érezheted, mennyire súlyos a helyzet. Nem tudnátok megbeszélni inkább? A kicsinek apára is nagy szüksége van.

Először azért beszélj vele.

Még az is lehet, hogy a baba miatt nem mert, nem akart neked elmondani egy két dolgot ami rosszul sikerült.

Tehát azért hallgasd meg az indokait is.

Én tudom milyen úgy élni, hogy nem bízhatsz a párodban. Nálunk is voltak ilyen gondok. Ő nem is elhallgatta a dolgokat, hanem bele sem vont a (kettőnket is érintő) pénzügyi döntésekbe. Meg igazából semmilyen döntésbe nem vont bele, úgy gondolta, hogy mivel ő a férfi (főleg attól kezdve, hogy terhes lettem), neki kell és lehet mindenben dönteni, mert én biztos fel sem fogom, hogy miről kell döntést hozni. Mondjuk vele nem ez volt az egyetlen baj, nem CSAK ezért hagytam el. De nekem eléggé megkeserítette az életemnek azt a szakaszát, amit vele töltöttem. Olyannyira nem tudta elviselni, hogy én is egy önálló ember vagyok, hogy azóta szóba sem áll velem, a gyerekére sem kíváncsi, pedig ez már három éve történt. Ahogy ő fogalmazott, várja azt a napot, amikor majd sírva felkeresem és megbánom a makacsságomat és beismerem, hogy neki volt igaza. Amikor terhes lettem, és elkezdett így viselkedni, úgy éreztem, levegőt sem kapok. Viszont amikor véget vetettem a kapcsolatunknak, olyan felszabadult lettem, mint régen. Pedig amúgy én próbáltam békésen rendezni az ügyet, de hát miatta nem sikerült. Ez van, én nem hiányolom.

De te tudhatod csak, hogy nálatok milyen súlyos a helyzet.