Úgy érzem, a párom többet enged meg magának, mint ami "járna". Mit tegyek?

Sajnálom ,h ezt kell írjam,de a párod megcsal:-(

Vigyázz mert elöbb-vagy utóbb utolér a depresszió Téged ,ha nem mozdulsz ki.

Akkor meg a kisbabád sínyli meg.

A párod egy szemét,már meg se haragúdj.

Nem hogy segítsen,még utána is neked kell raknod.

Egy lelketlen ember.Sajnállak.

Éltem át én is hasonlót de egy fokkal enyhébben.

1 hónapos volt a kislányom amikor a páromnak más akadt.

Engem is rendezett mert császáros voltam,meg a lányát is rendezte szerette.Otthon segített is.De a nemi vágyát valahol ki kellett elégítse.

Szedd rendbe magad szépítsd ki magad ,ha vissza akarod szerezni.De nem érdemel meg benneteket.Lehet a neveltetése ilyen volt.Ezt látta otthon.

Az utolsó hozzászólónak:ez nem feltétlenül jelenti azt hogy megcsalja-Szerintem csak nem elég a férjeknek az a 9 hónap hogy felkészüljenek az új helyzetre.Az én férjem is megy állandóan,most is gitárpróbán van....mégse gondolom azt hogy mást talál.Talán csak zavarja,hogy nem tudok vele annyit foglalkozni,mert amint belekezdenénk valamibe,azonnal jelentkezik a 3 hónapos fiunk.Valahol meg ki kell élnie azt,hogy még mindig fontos ember,és ő is állhat az 1.helyen.Nem azt mondom hogy én sose hányom a szemére,de amint kicsit nagyobb lesz a baba,én is megyek majd vele messzebb is nem csak az utcába.Szerencsére mi ha kérem,elvisz a nagy bevásárlásokra,sőt néha még az Árkádba is bejön,vagy megvár türelmesen a parklóba,míg én kiélem a z igényeim.

Tehát próbálj kicsinyenként mindig hosszabb,messzebb menni a babával,és úgy összeírni a bevásárlólistát,hogy ahhoz te is kelljél.

20:00-nak:

Mi az hogy elvitte a babakocsit?!Attól hogy te terhes vagy és van már egy gyereket,állj be a vitrinbe?Vedd el a telefonját....És mikor dokihoz kell menned????

Kitartás csajok!

Hát nálunk is így kezdődött és most ott tarunk, hogy válunk. 13 hónapos lesz a lányunk, 2 és fél hónapja külön élünk. De apuka minden nap jön megnézni néha rövidebb néha hosszabb időre. Ha próbáljuk megbeszélni a dolgokat veszekedés és csak bántjuk egymást, tehát értelme nem sok.

Sokat piszkáltam érte, mert legem volt a sok piás éjszakázásaiból, sose tudtam mit csinál és kivel, volt hogy úgy ment el, hogy titokban, vagy hogy hazudott, becsapott, átvert... A kicsivel és velem sem foglalkozott. Nem szeretkeztünk szinte sose, holott előtte minden akár 2-szer is!! Nem kedveskedett. Néha megpuszilgatta a lányát és ennyi. De a haverok!! Na rájuk mindig volt idő, ha fáradt volt, ha nem volt ideje semmire, a haverokra mindig volt. Ha hazajött a munkából épp nappalos volt, 7 után, nem a kicsihez jött először, hanem a haverjaival dumált, aztán a kicsi, ha még ébren érte. Mert egy idő után meguntam őt várni. Mindig azt mondta, hogy jövök persze, várj meg. Ha beteg volt és orrszívásnál kellett a segítség, akkor is ezt mondta míg végül megoldottam egyedül, mert annyira jött segíteni, hogy a kicsi már rég aludt mire hazaténfergett, rákérdeztem, de a szokásosat válaszolta: Jaj elfelejtettem...

Hát sajnos mindig így jaj elfelejtett minket, a mai napig. Elvárta volna hogy a gyerek mellett, amikor szopott óránként két óránként még őt is körbe ugráljam, amíg ő egész nap csak döglött, feküdt, tévézett. Ha kértem kicsit figyelje a bébit, csak fintorgott, így én még wc-re is vele mentem, mert apuka mérges volt, ha nem hagyta aludni a baba. Egy önző disznó!!

Haverok buli ez volt az élete. Mi nem fértünk bele. Ezért elhagytam. És nem bántam meg, mert továbbra sem érdekeljük, ő elvan egyedül.

Remélem ti nem juttok erre a sorsra. Nekem nincs szükségem olyan apukára aki csak szórakozik és ha a gyerekével kellene törődnie, akkor meghátrál. És nem értékel se engem, se azt hogy nő vagyok és szeretetre van szükségem. Nem hívott haza és nem is fog. Lehet erre vár, hogy nyugodtan élhessen nélkülünk, ne piszkálja senki.

Kívánok nektek minden jót, remélem megoldódnak a gondjaitok.

A 20 hetes terhes anyukának: Szerintem én nem bírtam volna eddig a helyedben, sőt még egy gyereket szülni neki??!! Nem érdemel meg titeket, sajnálom, hogy ennyire semmibe vesz téged, titeket! Neki össze kéne tennie a két kezét, hogy van egy felesége és útban van a második gyermeke.... Segíteni mindenben, hisz pocakkal elég nehéz...

Hűha! Úgy látom, nem egyedi a helyzetem.

Az én páromnak is minden "jár", én meg mindent csináljak meg itthon, mert "itthon vagy, ráérsz!". Ugráljam körül, meg a háztartás, a gyerek éjjel és nappal,... Velem veszekszik, ha a baba éjjel felébreszti, úgy kell könyörögnöm, h vegye át egy kicsit, mert nyugodtan szeretnék fürödni. (persze legutóbb is elaludt, mire végeztem, pedig nem tartott sokáig. Így "vigyázott" a kicsire!)

Emellett imádja a babát, de velem sokszor ingerült. Sosem jut eszébe, h nekem is vannak igényeim.

Amióta nem szólok az állandó elmászkálásért, talán jobb a helyzet, legalább nem veszekszünk annyit. Csak magamban füstölgök, és egyre jobban tele van a hócipőm.

Hogy mi a jó megoldás? Fogalmam sincs. H ez mennyire és mennyi ideig tartható így? Azt sem tudom.

Azért a gyógyvizes szállót én nem merném bevállalni, próbálj vmi kevésbé "erőset", de hatásosat kipróbálni!

Ja, a zoknikkal mi is így vagyunk! :P

Látom, kicsit egybefolyt, amit írtam.

Szóval velem veszekszik az éjszakai ébresztésért ÉS azért is úgy kell könyörögnöm, h nyugodtan megfürödhessek.

Remélem, így már érthetőbb.

23: 31 vagyok. Azt elfelejtettem írni, hogy én is elmentem nélküle egy hétvégére a babával a nyáron, Pestre a testvéremékhez. Azt hittem ez majd jót tesz nekünk és változik a helyzet, de csak rosszabb lett. Próbáltam nélküle programokat csinálni magunknak, ha már vele nem lehetett még bevásárolni se, mert az áruházon végigrohantunk és csak azt lehetett megvenni a fel volt írva nézgelődni tilos volt. Csak veszekedett velem, türelmetlenkedett, hogy mikor megyünk már... Ha szerettem volna valahova elmenni vele és a kicsivel mindig azt mondta te minek akarsz elmenni bárhova is, itt a baba foglalkozz vele. Egész nap semmit se csinálsz. Ez lehet, de nevelek egy gyereket, vezetek egy háztartást és főzök, mosok, takarítok. Ez lehet semmi, a számára, mert a munkámat is lenézte annak idején, mert irodában dolgoztam. Szerinte csak ültem egész nap és lógattam a lábam.

Vagyis nem biztos megoldás az hogy elmész egy hétvégére, lehet mégtöbb indulatot szül, nálunk legalábbis még jobban eldurvult a helyzet. Nem tudom mi a megoldás, talána ha szép nyugodtan leültök és megbeszélitek, kinek mi a gondja, baja. Vagy írjatok mindketten egy-egy listát, hogy ezt szeretem benned, ezt nem szeretem benned. Majd beszéljétek meg és kössetek kompromisszumot.

Semmiképpen se visszavágni kell, így utólag már én ezt látom, bár lehet nálunk ez sem vezetett volna megoldáshoz, mert ő továbbra is semmibe vesz engem és lekezelő velem. Ha nálatok még van a tisztelet feléd akkor beszéljétek meg, nyugodtan, de ne bántsátok egymást!!

Minden jót.

13 hónapos kiscsak anyucija

Ahhoz ,hogy ez jóra változzon óriási akaratra és megértésre van szükség részéről.

Kérdés az hogy mit akarsz?Mert hogy ez nem állapot és nem jogos azt mindenki érzi.

A tesóm tavaly szűlt.A férje mindvégig segítette,hűséges hozzá nem megy el otthonról csak dolgozni és játszik a gyerekkel is.Boldogak.

Nem jól válaszottál férjet.Kiváncsi vagyok az előzményekre.

Van olyan nő aki tűr és szenved egész életén át.Minél többet megengedsz a férjednek ,ő annál többet magának.

Ha ő ilyen akkor később se lesz neked jó.Elöbb-utóbb elváltok.

Nem szeret téged.Visszaél a helyzeteddel.

Hát...sajnállak titeket. De én is végigéltem az első kapcsoaltomban. Mikor terhes lettem, minden fontosabb volt, mint én, amikor megszületett a founk, szintén mindenki fonatosab volt, mint mi. Aztán meguntam, 3 hós volt a kisfiam, mikor hazaköltöztem. Önző dög, keressen magának más pancsert. Ennek 7 éve.

Most van egy gyönyörű 5 hós lányom, és az apja imádja. Most tudom, mi a különbség, amikor egy apa foglalkozik a babával, mindent megcsinál, ha menni akarok, itthonmarad vele, vagy megyünk eggyütt. Sajnállak titeket tényleg, de valahogy meg kell oldani, ha nem akartok kiszálni ebből a kapcsolatból. Tényleg próbáld meg, hogy nem foglalkozol vle, járd a magad utját, hátha feleszmél.

Én is jártam volna, csak nem volt miből. Sajnos a pénz nagy ur.

Annak pedig, akinek elvitte a babakocsit az ura, hát én letérdeltem volna a fejét, az biztos. Vegyél egy másik kocsit, és lakatold a radiátorhoz :)

Nem normális a világ, komolyan.

Nem tudok mit irni, csakhogy oldjátok meg a problémát.

Én biztos elmennék nélküle wellnesselni :)