Van azért még itt olyan, aki hasonlóképp gondolkodik, mint én?

Kedves Kérdező!

Mennyi idős korig tartod helyénvalónak a rácsapást és a büntetést? Észre fogod venni, ha már megalázó a gyereked számára? Az én apám nem vette észre. Nem voltunk rossz gyerekek, de Ő is abban hitt, hogy nevelni kell minket. Most felnőtt fejjel is tisztelem apámat, mert ember nevelt belőlünk, de szeretni nem igazán tudom. Pedig az unokáival már Ő is más elveket vall. És ezzel a húgom is így van.

Nekem egyszer (még pár éve) nekem estek, hogy a két év alatti gyereket nem szabad nevelni, csak szeretni. Na mondom jólvan ám... Amikor azt írtam, hogy a fiamnak nem adom oda a boltban az ételt fizetés előtt, mert ez szerintem nem illik, akkor le lettem szúrva, hogy szegény gyerek ezt még nem értheti. Lehet, hogy nem érti, viszont megtanulja, hogy nem lehet. Később azt is megérti, hogy miért. A csecsemő sem érti meg, hogy hidegben fel kell öltözni, csak ordít, mert nem szereti, ha ráadják a téli hacukát, mégis ráadják, mert nyilván az ő érdeke, hogy ne fázzon meg.

De volt, hogy azt írtam, hogy én nem ringatva altattam el a pár hónapos fiamat, mert úgy gondoltam, hogy kisebb korban könnyebben megtanul egyedül elaludni, mint nagyobb korában, amikor már megszokta, hogy ringatom. Egy hétig nyafizott csak, utána gond nélkül elaludt egyedül. Akkor is én voltam a szívtelen szülő, aki minek szült, úgyis csak idegesíti a gyereke.

Kedves Utolsó!

Amit te csinálsz, azt ésszel nevelésnek, vagy következetességnek nevezik, és nagyon jó nevelési módszer.

Egyet értek Veled!

Itt sok az olyan anyuka, aki inkább ráhagy mindent a gyerekre, inkább megenged ezt azt, csak hogy a gyerek csendben legyen, anyuka meg tudjon pl. netezni egész nap...

Igenis kell a szigor, a büntetés, mert nagyon el tudnak kanászkodni, ha minden meg van engedve nekik. Én néha azért szégyellem magam, mert sokszor rászólok a gyerekre, ha kell üvöltök... de ha másképp nem ért a szépszóból, mit lehet tenni. Verni nem verem, de az biztos, hogy az életben kapni fog pár pofont, ha nagyon elszalad vele a ló.

Én a meleg korlátozó nevelés híve vagyok. Nagyon szeretem a gyermekeimet, éppen ezért fegyelmezem őket.

A nevelés a világ legnehezebb, legfelelősségteljesebb munkája, hiszen életek múlnak azon, hogy jól végezzük-e ezt a feladatunkat.

Nekünk szülőknek elsősorban meg kell ismernünk a gyerekeinket, mert gyerek és gyerek között óriási különbségek vannak.Amelyik nevelési módszer az egyik gyereknél beválik, nem biztos, hogy a másiknál is célravezető lesz.

Ha egy szülő ismeri a gyermekeit, figyel rájuk, meghallgatja őket, őszinte velük, betartja az ígéreteit,következetes,jó példát mutat és mindenekelőtt a szeretet motiválja akkor nagyon nem tud mellé nyúlni, bármilyen elv szerint is neveli a gyerekeit.

Senki sem születik jó szülőnek, a tapasztalataink alapján válunk azzá.

Engem vertek a szüleim, gyakran igazságtalanul büntettek, nem jutott rám elég idejük mert nem egyke vagyok,igazából még elég babusgatást sem kaptam és mindig is tudtuk, hogy kinek ki a kedvenc gyereke, ami miatt állandóan rivalizáltunk. Voltak időszakok amikor gyűlöltem a szüleimet,és a kamaszkorom nem volt egyszerű sem nekem sem nekik. Aztán felnőttem, gyerekeim lettek és megértettem őket, bár tanulva a példájukból, én máshogy nevelem a gyerekeimet.

Szeretem, tisztelem a szüleimet és megbocsájtottam nekik, mert tudatlanságból, tehetetlenségből neveltek úgy ahogy, nem azért mert nem szerettek.

Mi heten vagyunk testvérek és aki ismer minket, az tiszteli a szüleimet és azt gondolja, hogy jó munkát végeztek.

Ebből is látható, hogy egy a többség által elítélt és valóban rossz nevelési módszer is jobb mint a nem nevelés, azaz a szuper-liberális "nevelés"