Van azért még itt olyan, aki hasonlóképp gondolkodik, mint én?

Jaj bocsi nem neked szántam,hogy ne vedd magadra,hanem az egyik válaszolónak:)

Tökéletesen egyetértek veled.Én is egyetlen apai pofont kaptam életemben,de azt megérdemeltem,és nem lette tőle lelki sérült.Csak valakinek a fenékre csapás is verés.

Első gyerekemmel voltam várandós, amikor láttam egy számomra szörnyű esetet. Az anyuka előttem állt a bankban 2 év körüli kislányával. Sokat kellett várni, a kicsi nyűgösködött. Az anyuka nem tudta elintézni, amiért ment, és a gyereken vezette le a feszültségét. A karjánál fogva rángatta ki az épületből az akkor már ordító kislányt. Nem tudom odakint pontosan mi történt, de amikor kimentem, még mindig az bejárat előtt álltak. a kicsi lány ruhája össze volt hányva, sikítva sírt, az anyja meg majd kirázta belőle a lelket, hogy hagyja abba.

Legszívesebben agyonütöttem volna a nőt, de tudtam, hogy az olaj volna a tűzre. Odamentem hozzájuk, adtam neki egy üveg ásványvizet, hogy megitassa és megtisztítsa vele a gyereket. Közben nyugodt hangon próbáltam a kislányhoz beszélni, úgy, hogy az anyja ne érezze az indulatomat. Néhány perc múlva már a nő is megnyugodott, és komolyan szégyellte magát. Elmondta, hogy sosem tett még ilyet, most is csak rá akart egyet csapni, nem tudja, mi történt, mi vezetett idáig.

Ott fogadtam meg, hogy soha, de soha nem ütöm meg a gyerekeimet. Nem akartam, hogy egy túlfeszített pillanatban belőlem is előtörjön az állat. Sok beszéd, értelmesebb korukban valamilyen kornak megfelelő bünti nálunk is volt, de betartottam, amit ott magamnak megígértem. Ma már nagyok, és nem tudnám Őket begyömöszölni a "mai fiatalok" kategóriába. Jólneveltek, kedvesek.

Szerintem teljesen igazad van. Általános iskolában dolgozom, és nap mint nap látom, hogy a gyerekek nemhogy a tanáraiknak adnák meg az alapvetől tiszteletet, de a szüleiknek sem. Én kaptam egy-két pofont az édesanyámtól fiatalkoromban, és nem lettem lelki sérült, és nem félek az anyámtól, de tudom, hogyan beszélhetek vele. És nem csak az édesanyámmal, de más idősebb emberekkel is így van. Soha nem tegeznék le egy idős bácsit, vagy nem "szólnék be" egy nénikének, amit itt gyakran tapasztalok a fiatalok körében.

Nekem két éves kislányom van, nem ütöttem meg még soha, de sarokba már állítottam, ha rossz volt (és tudatosan volt rossz!). De nem mondom, hogy nem fog kapni tizenéves korában egy-két jól irányzott pofont, ha megérdemli.

Viszont a ló másik oldalát is látom, hogy rengeteg gyermekkel még jobb esetben nem is foglalkoznak, rosszabb esetben pedig verik. És látom, hogy hiába tud róla mindenki, nem történik semmi. Mélységesen elítélem a gyerek bántalmazókat, csak a bántalmazás határait kéne megtalálni,és aki túllépi ezt a határt, az ellen keményen fellépni. (Nekik viszont tényleg a "liberális" szemlétet kéne választaniuk.)

Szóval itt is az "Arany középút"-nak kéne érvényesülni!

Kedves kérdező! Igazad van! Úgy látom z aranyközép utat akarod mutatni. Bizony nem árt a gyereknek 1-2 atyai pofon, amit később megköszön:-) Mi a férjemmel szigorú szülőknek számítunk(állítólag azok vagyunk), nem azt mondom, hogy ütöm a gyereket, de nem hagyom, hogy Ő legyen a főnök. Nagyon tudd zavarni amikor anyukákon uralkodnak 2-3 éves gyerekek, mi lesz velük később?

Legutóbb jöttek hozzánk vendégek és a vendég kisfiú neki állt tépni a fiam a haját, meg szét szórni a dolgait, a szülők mondták kedvesen nem szabad... ez aztán nevelés! A mi fiúnk valóban kap erős szavakat, de akkor érzi, hogy mérgesek vagyunk és meg kell állnia. Eddig egyszer kapott egy kisebb pofont, mert szándékosan kiborította az ételét és amikor szóltam, hogy ezt nem szabad kiöntötte a poharát is, az agyam elborult és kapott egy pofont. Nekem jobban fájt mint neki, de soha többé nem öntötte ki az ételt agy italt.