Van azért még itt olyan, aki hasonlóképp gondolkodik, mint én?

Egyetértek.

Nem azt mondom hogy ütni verni kell a gyereket mert pofozni se szoktam nemhogy verni de egy kézrecsapás még elmegy.

Az hogy rászólok a minimum hiszen meg kell tanulnia a szabályokat.

a generáció amiről irtál hát igen és elég megnézni a tr. &living-en a nanny emma meg hasonló müsorokat ahol nem verik de nem is nevelik a gyereket és kicsi terrorizáló kétévesek vannak benne.

egyébként elolvasom de nem válaszolok ezekre a kérdésekre hogy úristen felpofoztam a 30 hónaposomat - nem kétésféléves...- ettől rossz anya vagyok???

megtartom a véleményemet.

Az a baj,hogy a mai világban,ha csúnyán nézel a gyerekedre,az már bántalmazás.Nem mondo,hogy verni kell,de igenis rá lehet csapni a kezére,fenekére,ha rosszat csinál.

A szuperanyukák meg majd megnézhetika gyerekeiket,mikor 6 évesen a fejükre nőnek,és verik a szülőket,meg hasonlók.

Nem,nem vagy egyedül.

Sok mindenben egyetértek Veled. Mármint abban, hogy egy gyereknek szüksége van a "frusztrálásra". Vagyis, hogy ne mindig az legyen, amit akar. Mert az életben nem úgy lesz, hogy mindig mindent megkap és nagyon nehéz lesz neki, ha nem tanulja meg azt.

Szerintem is "büntetni" kell néha agyereket, de le lehetőleg úgy, hogy érezze, hogy a tettei következménye a dolog. Persze nagyon nehéz dolog, a fiam még nagyon kicsi, majd meglátjuk később hogyan fogom kordában tartani, remélem soha nem lesz szükség rá, hogy megüssem. De ha az ember valamiért megbünteti a gyerekét, szerintem a legfontosabb az, hogy érezze: igazából nem vele, a teljes személyével van a baj, hanem a tettével. A "Legyetek jók, ha tudtok"-ban nagyon jó az a jelenet, amikor Fülöp atya megpofozza a főszereplő kisfiút majd azt mondja: "Nem Neked adtam, hanem az ördögnek!"

Én nem hiszek a verésben. Egyrészt, mert az agresszió agressziót szül, másrészt, mert hiszem, hogy a verés a tehetetlenek fegyvere. Nem akarom, hogy bármelyik gyerekem azért fogadjon szót nekem, mert fél tőlem.

A rászólás más dolog. Energia és időigényes szavakkal megtanítani a helyes viselkedésre, de megéri. 1,5 éves lányom már most szóval irányítható. Nem mondom, időnként nem tud ellenállni a csábításnak, és olyankor nem hallgat rám, de a "megfogom és kiemelem a helyzetből" mindig beválik. A hiszti hiábavalóságára is igen hamar ráébredt, mert ha ordítva a földre dobta magát, otthagytam és nem figyeltem rá. Ezt még a boltban is megtettem, persze ott a szemem sarkából lestem. 3 perc volt a leghosszabb hiszti. Persze néha tényleg úgy érzi az ember, hogy legszívesebben rácsapna a gyerekére, akár a kamaszra is, amikor nem használnak az észérvek, de ez könnyen visszaüt, és sebek maradnak mindkét fél lelkében.

Én inkább beszélek, és terelgetek.

4 gyerekes anyuka