Rákiabálnátok más kisgyerekére?

Én soha nem szólok rá, különösen nem gyerekekre valahogy ez távol áll a habitusomtól.

Egyszer volt a játszótéren, hogy a 3 éves kisfiam mászott olyan rudakon egyik házból a másikba és olyan 8-10 év körüli gyereke lődőztek meg mondtak mindenfélét, és amikor átért a házba, mondták neki, hogy lelökünk meg ilyesmi, aztán egyszer, ahogy ott lógott a rúdon, én fogtam a lábát le akarta rúgni az egyikük, na akkor megfogtam a lábát és szóltam, túlzásba már ne ess kiskomám, de nem üvöltöztem, balhéztam, megtette helyettem az anyja. A másiknak mondjuk olvasgatott az anyja, őt meg annyira megsajnáltam, hogy szó szerint sz@rnak rá és ennyi a szórakozása 10 évesen, hogy kicsi gyerekekre lövöldöz, hogy vele meg elbeszélgettem.

Én egyébként szólnék az anyukának. Hogy otthon, az édesanyjával vagy férjével üvöltözzön, ha rosszat csinálnak de semmiképp ne az én gyerekemmel, megérti ha normálisan szólnak hozzá. De egyébként is arrébb vinném a gyerekemet és hangosan mondanám neki, hogy gyere mert a néni látod, milyen idegbeteg, ne menj a gyereke közelébe.

Ja és 23.21 az üvöltés, kiabálás mióta nevelés?

Persze hogy a te 12 hónaposod megtanulta mi a rend, ha üvöltözéssel neveled. Gondolom meg sem mer nyikkanni, mert tudja mi jön utána.

Ez nem nevelés, állatias ösztöneid elengedése. Sajnállak és sajnálom a 12 hónaposodat is, mi vár még rá tőled az életben '"nevelés" címszó alatt.

Legközelebb mond meg az anyukának hogy legyen szíves a saját gyerekére ordítani, mert majd te neveled a sajátodat...

Amúgy neked kellett volna rászólni a babádra hogy nem szabad.. de a "barátnő" megelőzött....

tegnap 23:32, te hol olvastad, hogy üvöltözéssel neveli a gyerekét? Mert én ilyet sehol nem láttam. Csak annyit írt, hogy nem várja meg, hogy kiabáljon vele más, rászól ő, hogy nem szabad.

Ezzel én is egyetértek, én is rászólok az enyémre, hogy nem szabad, de ha egy másik gyerek csinál olyat, amit nem szabad, és anyukája nincs ott, akkor neki is mondom, hogy nem szabad. Sosem ordítanék egy gyerekkel, bármennyi idős. De rászólni rászólok. Mint mikor az én fiam dobálja a homokot, rászólok hogy nem szabad, de nem veszem zokon, ha más is rászól. De azt zokon venném, ha kiabálna vele bárki.

Engem lehet lepontozni. Sajna van egy cigánygyerek a játszótéren, 4 éves, szülők nélkül jár a játszóra, mert csak 5 háznyira laknak, és van otthon 3 kistestvére!

Múltkor lelökte a lányomat (2 éves) a mászókáról, pedig már 5 ször rászóltam. Mikor szóvátettem neki, hogy hazaviszem az anyjához, akkor belémrúgott és elkezdett verni, hát nekem gondolkodás nélkül eljárt a kezem. Soha egy gyereket nem ütöttem meg sem előtte, sem utána. Akkor is nagyon bántam.

Az meg, hogy sajna a barátnőd így reagál, valószínű azért van, mert ő úgy látja, hogy te nem is neveled a tiédet mert pici. Mikor fogod nevelni? MAjd ha kamasz lesz. A gyerekkel nem kiabálni kell, de lehet vele erélyesebben is közölni néha a dolgokat. Azt írod, hogy megbeszéled vele. Mi következménye van annak, ha rosszat csinál. Arrébb viszed? Semmi. Elmondod, hogy nem szabad, és mosolyogsz hozzá. Én a lányaimra nem kiabálok, de tudok csúnyán nézni, amiből ha nem ért, akkor vége a játéknak.

Onnan veszem, mert ezt írod: nem állíthatom, sarokba, csak elmondhatom neki, mert ő még nem érti, hogy bánt másokat.

Ezért mondtam, hogy nem csak verés/kiabálás és az enyhe rászólás van, mint nevelési eszköz.

A másik, hogy nem az a lényeg, hogy mi mit gondolunk, hanem, hogy a barátnőd szerint nem megfelelő a nevelésed. VAgy beszélj vele erről vagy ne barátkozz vele, ha ennyire nem közelít a nevelésetek egymáshoz. Olvassatok nevelési könyveket és vitassátok meg egymással, hogy ki hogy gondolja. Egyszerűbb lenne, mint itt kibeszélni a barátnődet, hogy neked van igazad. LEhet, ha ő írná le a saját verzióját, akkor mindenki neki adna igazat, és aki a "neveletlen" gyerek mellé állna, azt pontoznák le.

Szerintem, ha ilyen problémával küzdtök oldjátok meg, főleg, mert egyidősek a gyerekek is, ez hosszú távon még nagyon jól jöhet.