Kései gyerekvállalás (48-50 év), milyen hatással volt az életetekre? Volt, mikor úgy éreztétek, hiba volt és jobb lenne visszacsinálni az egészet?

"Az a tipikus "magyar valóságos" gyerekvállalás sem vonz, hogy anyuka dolga minden, apuka meg már attól is szuper, ha hetente 2x30 percet legozik a gyerekkel."

Szerencsére a környezetemben ezt látom a legkevesebbet. Engem is úgy neveltek, hogy apum is öltöztetett minket, vitt oviba, suliba, mosogatott, mesét olvasot, mindent csinált amit anyum is. Nagyszülőknél ugyan ezt láttam és a barátaim is hasonlókat mesélnek. Ha viszont úgy gondolod, hogy nálatok ez lenne akkor ne legyen gyereked.Viszont attól, hogy te esetleg ilyen példát láttál ez nem feltétlenül igaz

Veszekedtek itt, hogy miért kel egy gyerek, vagy hogy fog viselkedni az ötvenes apuka.

Már ott kezdődik a baj, hogy a "felelősségteljes" nő majdnemhogy megszavaztatja, hogy szüljön e.

Minden rosszindulat nélkül, ne tedd.

Egyidősek vagyunk veletek, azaz én 26, a férjem 50 lesz szeptemberben. Nekünk van egy 16 hónapos fiunk, akit mindketten szívből imádunk, és sose bantuk meg, hogy őt vállaltuk, ezután se fogjuk, mivel még gondolkozunk még egy közös gyereken.:) de mi ilyen típusok vagyunk, én sosem tudtam elképzelni, hogy ne legyen majd gyerekem, ő meg szintén akart mindig, van is már egy nagyobb fia is amúgy, ő 12 éves, neki is nagyon jó apja.

Viszont: a férjednél pont arra gondoltak én is, hogy ez csak kapuzárási pánik, vagy amit írtál, hogy legyen még egy pipa a listán...bocsi, de kétlem, hogy neki ez szívből jövő döntés lenne, és szerintem lényegében egyedülálló anyuka lennél úgy, hogy igazán te sem vágysz gyermekre. Úgy, hogy egyik fél sem akarja szívből, kva nagy kitolas lenne a gyerekkel szemben vállalni őt. Igazad van, neked lehet még később is gyereked (bár a nőknél hamar ketyeg a biológiai óra, de van még mondjuk 10 éved, amíg simán jó vagy, és sokan még 40 felett is vallalnak), de szerintem nem ettől a férfitől.

Én férjem egy éven át ápolta a haldokló apját, aki folyamatosan épült le, tehát a gondozása 1 éven keresztül egyre nehezebb volt fizikailag és lelkileg is. Én is azt hittem, ezek után egy kisbaba rajta nem fog kifogni, én meg béna anya leszek, aki hozzá van szokva a 8 órás alváshoz.

Aztán hadd ne mondjam, melyikünkről derült ki, hogy egy perc türelme nem volt a zokogó hasfájós gyerekhez? El lehet képzelni sok mindent, biztos jó ember, mert egyszer ápolt egy beteg kutyust, és kedvesen viselkedik komfortos, felnőtt emberek társaságában, miután ki is szokta magát pihenni legalább a hét pár napján. De a gyerek az más, és erre csak akkor döbbensz rá úgy istenesen, miután már ott van a kezedben és rájössz, hogy mit is jelent a 0-24 órás felelősségvállalás és alárendelni magad valakinek. Hiába nem tart örökké, benne lenni egy pár éves elköteleződésben embert próbáló, akkor is ha imádod a gyerekeidet.

Én ebben a konkrét helyzetben neki nem szülnék, csak ha elfogadod, hogy javarészt egyedül leszel a babára, még akkor is, ha többnyire részt vesz a hétköznapokban. De egy ilyen ember nem fog, nem véletlenül nem lett neki gyereke korábban.