Hogyan viseltétek az anyagilag kiszolgáltatott helyzetet, amíg otthon voltatok a gyerekkel?

Három éves lesz a fiam tavaszon, csak szeptemberbe megy oviba, de én nem biztos, hogy munkába állok.

Szerencsére az én férjem normális, nem érezteti velem, hogy én nem dolgozom.

Egyáltalán nem vagyok kiszolgáltatva anyagilag.

Anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe nem szülök.

Mivel én is egy hajtós ember vagyok és előtte össze harácsoltam az évek alatt mindent amit lehetett így nem gond ha itthon vagyok a gyerekkel. Mondjuk megyek is majd vissza dolgozni.

Nálunk is közös a kassza, a férjem bevétele az enyém is, de azért igenis kellemetlen, amikor a GYED/GYES ideje alatt úgy kell megbeszélni vele olyasmit is, amit amúgy nem tennék, mert lenne rá saját pénzem. Pl cipőt venni magamnak, a gyereknek, új ruhák, stb. Ez nekem sem tetszett egyáltalán, szóval én nem maradtam sokáig otthon, visszamentem először 4 órában, majd miután stabilan beszokott a gyerek közösségbe, akkor teljes muunkaidőben dolgozni. Hiába közös a kassza és a férjem keres bőven eleget helyettem is, hozzá képest az én fizetésem igazából csak zsebpénz, nem a megélhetésünkért kell, attól még nekem, a lelkemnek jobbat tesz, hogy van saját magam által megkeresett pénzem, amit szabadon költhetek arra, amire akarok, nem kell _kérni_, még ha amúgy szó nélkül kaptam is mindig és soha nem vágta a fejemhez vagy nem okozott ez konfliktust.

Szóval, röviden: nem viseltem jól, de én nem is maradtam otthon 3+ évig.

Nálam is töredéke a gyed a korábbi fizetése(i)mnek. Az első gyereknél ez még zavaró volt eleinte, aztán teljesen átrendeződtek a gondolataim és a költéseim is. Egy csomó feleslegesnek tűnő dologra költöttem, amire már nem költök abból adódóan sem, hogy sokkal kevesebbszer kerülök pl. bolt közelbe. :) Ilyenkor rájön az ember, hogy az a 300 ezer körüli összeg így nem is olyan nagyon kevés. Az, hogy kevesebbet kaptam, igazából csak a megtakarításaink mértékére volt hatással, minuszba sosem mentünk.

Én a gyes-t már nevetségesnek tartom. Megtehettük volna, hogy itthon maradok, de az nekem már nem esett volna jól. Nem a kiszolgáltatottság érzése miatt, hanem mert azt azért már a havi büdzsénk érezte volna, nem csak a megtakarításink növekedési üteme... Nem akartam a megszokott kényelmes életszínvonalunkat már úgy átrendezni, hogy esetleg kaján is spórolni kelljen, vagy ne tudjunk elmenni pl. nyaralni, vagy étterembe, amikor jólesik. Részmunkaidőben dolgoztam egy darabig mindkét gyerek után, így legalább a gyed-em mértékét megkerestem gyes mellett is. Kiszolgáltatva sosem éreztem magam, nem éreztette a férjem, mellesleg nem is lett volna miért.

Nekem is vannak/voltak néha rémképeim, hogy mi lenne, ha kiesne a férjem a munkából, de elég szép vésztartalékkal és megtakarítással rendelkezünk, illetve én is bármikor visszatudok menni teljes munkaidőben, szóval nem igen értem, de ez az én hülyeségem. :D

De miért lennél kiszolgáltatott?

CSED akármennyi is lehet, nincs maximalizálva (én 800 000 ft-ot kaptam 6 hónapig, uh rohadtul nem tartott el senki)

GYED persze kevesemm, 305 000 ft amit kapok, de azért ez is pénz, másnak ennyi a fizetése. Plusz a csedből tettem el, azt idepótolom, maris ott vagyok mintha dolgoznék.

Szóval ez egy régi rossz berögződés, hogy eltartanak. Engem, meg egyik kisbabás ismerősömet se tartja el a férje.

"de azért igenis kellemetlen, amikor a GYED/GYES ideje alatt úgy kell megbeszélni vele olyasmit is, amit amúgy nem tennék, mert lenne rá saját pénzem. Pl cipőt venni magamnak, a gyereknek, új ruhák, stb"

Nem tudom, nekem ezt sosem kellett külön megbeszélnem. Mondjuk mi alapból mindig úgy eltünk, hogy a férjem fizetését költöttük, az enyémet félreraktuk a nagy dolgokra, lakás, kocsi, megtakarítás.

Nyilvan ha úgy esett, költöttem az enyémből is, de ha nem akartam, csak szóltam, hogy adja már ide a kartyájat vagy vegyen le nekem kpt-t. Vagy csak beléptem a banki alkalmazásába és jóváhagytam az utalást, nyilván szóltam, hogy most rendelten a gyereknek valamit, hogy tudja, én voltam.

De sosem éreztem emiatt kellemetlenül magam emiatt, ahogy ő sem, mert az én fizetésemből vettünk kocsit vagy csináltattuk meg a teraszt vagy mentünk nyaralni.

Közös család, közös kassza, közös bevétel, nekem sose volt ilyen érzésem, hogy kellemetlen lenne vagy ki lennék szolgaltatva