Hogyan viseltétek az anyagilag kiszolgáltatott helyzetet, amíg otthon voltatok a gyerekkel?

9 éve voltunk mát együtt, mire gyerekeket vállaltunk, kezdetek óta közös kasszán. Mindent együtt teremtrttünk meg, a pénzügyeket amúgy is én kezeltem, mert én vagyok a spórolósabb.

Egy percig se éreztem magam anyagilag "kiszolgáltatottnak", a férjem bevétele az én bevételem is, mármint közös bevételünk van.

Én sem érzem magam kiszolgáltatottnak. Mindenünk közös.

Maximum azzal kapcsolatban vannak rémálmaim, hogy esetleg a férjem elveszíti a munkáját, de akkor meg mennék én vissza dolgozni...

Anyagilag kiszolgáltatottnak akkor éreztem magam elöszőr(vagy fordult eg a fejemben),mikor a férjem ezt legelőszőr a fejemhez vágta,hogy ő tart el,nekem kuss a nevem.(pedig akkor sem volt igaz)

És életem legnagyobb hibája volt,hogy akkor nem váltam el,mert módszeresen elérte,hogy tényleg kiszolgáltatott legyek.Direkt keresztbe tett minden munkalehetőségnél, a gyereket teljesen rám hagyta, sosem ment el táppénzre sem,stbstb.

A maximális gyed azért nem semmi. Utána a gyes már közelít hozzá, ha még az után is otthon akarsz maradni, az már a te/ti választásotok.

Ha ezt nem akarod, ne alakitsd így. Nem értem a problémát, ti akarjátok úgy, hogy a ferjed bevétele legyen csak.

Milyen "anyagilag kiszolgáltatott helyzet"???

Egy normál családban nincs én pénzem meg te pénzed, föleg ilyen esetben.

De ha nálatok ennyire fontos, ki mennyi pénzt kap, akkor te jogosan kérhetnél a párodtól havi X összeget a gyereketek gondozásáért - egy gyerekgondozó nem keveset kap.

De nálunk soha fel sem merüelet, hogy eltartott lennék vagy kiszolgáltatott helyzetben lennék, soha nem kellett "kérni" pénzt semmire, az teljesen egyértelmü volt, hogy a közösböl annyit használok, amennyi kell.

De miért függenél.

Ha véletlen váltok akkor megy bölcsibe vagy amikor ovis lesz mész dolgozni és ennyi.