Ugy érzem az anyasággal megszűntem. Már csak anya vagyok és a férjem él helyettem. Aki ezt érzi még milyen élete volt gyerek előtt?

Ezt mindenki érzi, csak szeretik egyesek azt éreztetni, hogy az szar aki kimondja. Pedig nem.

Beszélj a férjeddel és programozz te is. Kell a kilapcsolódás neked is.

Szültem neki??? Neki??? Hát neki nem kellett volna!

Nagyszülők, bébiszitter?

"Ezt mindenki érzi, csak szeretik egyesek azt éreztetni"

Dehogy érzi mindenki. Én se éreztem sose. Egyrészt nekem a férjem nem lófrált el, másrészt mi gyerekek előtt teljesen "kiéltük" magunkat. Gyerekek óta semmi olyanra nem vágyunk, ahova velük ne lehetne menni.

Mi eljárósok voltunk. Miután megszületett a baba, nekem ez megszűnt. Hiányzik nagyon. Vagyis ha megyünk is valahova, 8 óra előtt haza kell indulni, a férjem maradhat/vissza mehet miután minket kirakott. Sokszor dühös vagyok rá, hogy ő sokkal szabadabban mozoghat mint én.

Mióta beállt a szoptatás, és megkezdtük a hozzátáplálást, azóta akár 6 órára is megléphetek otthonról egyedül. Addig a férjem vigyáz rá, más segítségünk nincs a közelben.

Menj el kikapcsolódni te is egyedül, a férjed oldja meg. Az enyém se egy könnyű baba, de van apja is.

Mióta hetente/kéthetente el tudok menni otthonról, enyhül ez az érzés is.

Mondd meg, hogy jövő szombaton este programos van és ő vigyázik a gyerekre. Meg utána lévő pénteken is mennél vhova.

Kész, probléma megoldva

Borzalmas érzés, én is éreztem, hogy megfulladok, pedig imádtam a gyerekem, de eltűntem és csak ő volt és haragudtam rá. Kb három hónapos volt, mikor először mozdultam ki ruhát venni magamnak az első óra után olyan mértékben hiányzott, hogy nem bírtam jól érezni magam nélküle. Aztán egyszer próbálkoztam kb félévesen a nagyira hagyni egy éjszakát, amíg a barátnőimmel voltam, de nem ment akkor sem.. iszonyatosan elkapott a bőgés, a lelkiismeretfurdalás és hiányzott és úgy éreztem vele kell lennem és persze ott is rosszul éreztem magam. Megváltoztam, nem olyan voltam, mint régen.. és mivel ki voltam békülve magammal, én is hiányoztam magamnak.. most meg ilyen vagyok "új" lettem, más érdeklődés, vágyak, de néha szeretek nosztalgiázni, mert gyerek előtt klassz voltam. De szoktam nosztalgiázni a sulis évekről is, mégsem szeretnék 7 éves lenni megint komolyan.

Változni fogsz idővel te is, csak ki kell várni