Ahol van auti vagy “kicsit” sérült rokon, tesó, ismerős, ott a te gyereked meddig irigykedett a sérült gyerek kiváltságaira?

Egyik gyerekem érintett.

Unokaöcsém is érintett.

Nem tudom, te hol, milyen közegben élsz, de ilyen pl sem nálunk, se náluk nincsen.

Ugyanúgy vannak szabályok, amiket be kell tartani, az óvodában, iskolában is.

Az a szülő, aki a kérdésben leírtak szerint viselkedik, inkább nem írom le a véleményem.

Soha semeddig, ugyanis nincs ilyen kivételezés nálunk.

Eleve baromságokat soroltál fel. A szelektív evés nem irigylendő dolog és nem csak édességre korlátozódhat, sőt. Hajlok arra, hogy ahol csak édességet eszik, ott egy adag nevelési hiba is közrejátszik. 7 évig csak egyféle szondád tápszeren élt a gyerekem.

Az asztalnál étkezés is olyan, hogy miért? Ha azért mert nem tud ülni, azon mi irigylendő van? Ha azért mert tud ugyan ülni, de mindenkit zavar közben...azon sincs mit irigyelni. Más miatt meg elképzelni nem tudom, hogy miért kellene nem az asztalnál ülnie evés közben.

A telefon/kütyü meg erősen ellenjavallt autista gyereknek, mert csak ront a tüneteken.

Nem kell csendben maradnia? Vagy csak nem tud, mert artikulalatlan hangokat hallat? Nem mindegy.

Ha van olyan értelmi szinten, akkor miért ne kellene csendben maradnia? Legalább annyira, mint amennyire a fejlettségi szintjén lévő gyerektől elvárható.

Van ilyen egy gyerek a rokonságban, és pontosan úgy kezelték, ahogy te mondod. Egy auti gyereknél még sokkal jobban ragaszkodni kell a szabályokhoz, mert másképp nem tanul meg viselkedni. Én láttam azt a példát is, ahol betartották a terápia ajánlásait, felállítottak normális szabályokat és betartatták azokat a gyerekkel (igen, az első néhány hét nem túl vendégbarát), és láttam azt is ahol nem, és a gyerek kénye-kedve után engedtek. Az elsőt iskolás korára teljesen normális gyerek lett, egyáltalán nem tűnt ki az osztályból, azonkívül hogy egy évvel később kezdett mint a többiek, a másik gyerekhez pedig iskolás korára már senki sem járt rendszeresen látogatóba. Olyanok sem, ahol még vagy már nincs kisgyerek. Egész egyszerűen a felnőttek is megutálják az olyan helyzetet, ahol a gyerek nem tud viselkedni, legyen akármi a baja, különösen akkor, ha a szülei látványosan engednek is neki. Jajj de aranyos, hogy a 3 éves tibike csapkodja a szüleit meg csipked jajj egyem a szívét, aztán mikor 13 éves odaüt egyet az anyjának, az már nem lesz vicces.

Visszatérve a kérdésre, mi nem visszük olyan gyerekhez a miénket, ahol a gyerek nem tud viselkedni és a szülei nem nevelik. De ha nagy eseményeken mégis találkozik olyannal, akkor azt rosszul viseli. Én viszont nem szoktam hagyni, hoyg az auti gyerek kivegye az én gyerekem kezéből a játékot.

Mindenki értette amit írtál, erre írtuk, hogy nem normális az ilyen formában való kivételezés. És az ép tesó se fogja irigyelni a beteg testvérét, ha a nem nt-t a képességeinek megfelelően kezelik.

Az meg, hogy a te gyereked milyen idegen gyereket irigyel, az a te nevelésed, azt neked kell helyrerakni.