Mit csináljak a lányommal, hogy ne csinálja ezt?

#18

"Tudnia kell, hogy az ő viselkedése nem oké, és ezzel a szituációval nincs baj, nem szabad hagyni, hogy a képzelt önsajnáltatós helyzetében ragadjon, tovább kell gördíteni a helyzetet és felhívni a figyelmét arra, hogy válaszolni kell és ez nem a világ."

Az nem önsajnáltatás, hogy kellemetlenül érzi magát egy gyerek. Az orvos lehet ijesztő egy gyereknek. Ha odavitted, akkor tudod, hogy mi baja van, el tudod mondani helyette, ha neki ez kellemetlen, meg van ijedve.

A szomszéddal, óvónénivel nem feltétlenül van jóban a gyerek. Lehet igen, lehet nem. Ráadásul a "na milyen a suli" egy olyan kérdés, ahol már gyerekként is sejted, hogy valamilyen választ várnak tőled, és zavart kelt, hogy most akkor mit mondhatsz. Na erre való a small talk, de egy negyedikes nem tud small talkolni.

És ja, a 20-asnak igaza van, az nem egy normál párbeszéd, hogy valaki feletted álló válaszra kényszerít. Felnőttként ezt tudod hárítani a jó öreg small talkkal, de gyerekként nem tudsz ilyet, mert gyerek vagy.

"Pláne nálunk a dokinál, leül, kérdezi, mid fáj, és nem mondja, hogy a torkom, csak néz rám. Aztán, ha mondom, hogy szégyellős és ne nézzem rám, nem nekem fáj, nem ijesztő a doktornéni, megszólalhat, akkor összekapja magát válaszol és már megy minden normálisan."

Csak azt kéne megérteni, hogy itt nem azért válaszol egy gyerek általában, mert tudja, hogy nincs baj, hanem azért, mert tudja, hogy a szülő nem fog helyette válaszolni, és nincs más választása, ha nem akar kellemetlenebb helyzetet.

"Szerintem marhaság a szülőnek azt a megerősítést adnia, hogy rendben van, ha egy negyedikes nem válaszol egy kérdésre."

Pedig rendben van. Nem úgy lesz önbizalma a gyereknek, hogy amikor önbizalomhiányosabb pillanatban van, akkor rászólnak, hogy legyen magabiztos, "viselkedjen" rendesen.

Korának megfelelően egyre több feladatot kell adni, fokozatosan elengedni a kezét, és idővel megoldja. Ha tud beszélni az orvossal, az egyéb emberekkel a kialakuló kommunikációs helyzetben, akkor nem kell lenyomni, hogy márpedig anyuka/apuka válaszol helyette, de ha nem megy éppen, akkor kontraproduktív noszogatni. Nekem speciel ezekből az maradt meg, hogy fel lett hívva a figyelem arra, hogy milyen gáz, hogy rám kellett szólni, hogy válaszoljak. Ahelyett, hogy három másodperc alatt túlléptünk volna a témán azzal, hogy anyám közli az orvossal, hogy a torkom fáj.(csak hogy a dokis példánál maradjak)

#22

De 9 évesen sok gyereknek nem megy a small talk. A csendeseknek meg pláne nem.

Felnőttként ki tudod vágni magad, ha kellemetlen, de gyerekként, anyád-apád mellett, nem. Én magam is azt tapasztaltam gyerekként, meg a környezetemben, melóban, ha szülővel jön a gyerek, akkor is rendszeresen tapasztalom azt, hogy a hogy megy a suli kérdésre, ha annyit mond a gyerek, hogy jó, akkor noszogatva van a gyerek, hogy mondjon többet.

Az meg felnőttként sem egy alap társalgási szituáció, hogy kikényszerítenek belőled egy választ.

Meg attól, hogy te tudatosan nem szégyeníted meg a gyereket azzal, hogy "elvárod" a választ (azt, amit nem kéne elvárni), de gyerek szemmel, ha rádszól egy felnőtt, az sokkal rosszabbnak tűnik.