Mit csináljak a lányommal, hogy ne csinálja ezt?

+1 tapasztalat:

Ilyen kérdésekre, mint pl hogy szeret e suliba járni, ha válaszolsz helyette, általánosságban tedd pl. nálunk mindenki szeret/ett suliba járni.

Így nem lesz még kínosabb a helyzet, mintha direktben a gyerek tapasztalatairől beszélnél helyette.

#10 vagyok.

Egyébként hozzátenném, hogy idővel mindenkinek lesz igénye az önállósulásra. Ennek az is része, hogy válaszol, ha őt kérdezik. Na ha, amikor ez az önálló cselekedet nem sikerül (értsd, tőled várja a választ), és ezért lecseszést kap, elbeszélget vele anyuka, hogy számára ciki ez, meg ott helyben meg van alázva a "tudom, hogy szégyenlős vagy, de beszélj nyugodtan" bullshittel, akkor később fog önállóan válaszolni, mert ott lesz benne az, hogy ha nem sikerül tökéletesen, akkor az baj.

Nálam ez a hozzáállás a környezet és anyám részéről, olyan szorongásokat okozott, amiknek még most is van hatása az életemre. Úgy nehéz önállósodni, hogy megtennél egy lépést, de nem mered megtenni. Aztán mire odakerülsz, hogy meg kell tenni, nincs más ott helyetted, akkor meg szorongással együtt kell megcsinálni. Miközben semmi szükség nem lenne a szorongásra, nem is lenne szorongás, ha anyád nem úgy áll hozzád, hogy neki ciki vagy, mert...

Ne egy tragédia, ha 9 évesen nem válaszol magától, szégyenlős, introvertált, majd fog válaszolni 2-3 év múlva, ha addig nem nyomasztják azzal, hogy az anyja szégyelli őt. Ha nyomasztják, akkor is válaszol, max lesz egy "kis" szorongása, és 20 évesen szophat azzal, hogy mentális felkészülést igényel, ha időpontot kell kérnie valahová, de legalább anyuka érzései meg lettek védve, anyuka nem lett ciki helyzetbe hozva, végülis ő az elsődleges szempont, nem a kilenc éves gyerek.

#12

"Szerintem amúgy az sem árt, ha tudja, hogy milyen kellemetlen, amit csinál."

Szerintem nálad bajok vannak a fejben. 9 évesen ez még nem kellemetlen, mert még gyerek. 9 évesnél ezt normális ember betudja annyival, hogy hát, jól van, szégyenlős, gyerek.

Én nyaranta gyerekekkel dolgozom(táborokban, gyerekprogramokon), és 12 alatt gyakran tapasztalom, hogy nem akar megszólalni, ha van ott felnőtt, aki válaszolna helyette, akkor arra támaszkodik, hogy a felnőtt válaszol helyette. De még 13-14 évesekkel is megesik ez új emberek között az ilyesmi.

Nekem is kellett már gyerek helyett válaszolnom, pedig csak annyiról volt szó, hogy az orvosi sátorba kellett vinnem a 12 éves gyereket a csoportomból, mert be kellett vennie a rendszeresen szedett gyógyszerét(minden ilyet le kellett adniuk), és csak a nevét meg a csoportját kellett megmondania. Van ilyen. Nem kell belőle nagy ügyet csinálni, legalábbis szerintem.

"tudom, hogy szégyellős vagy, de xy néni nem bánt, mondd nyugodtan, hogy negyedikes vagy”

EZ ritka idióta ötlet ILYEN MÓDON - a gyereket megszégyeníted mások elött, és öt magát meg teljesen elbizonytalanítod.

Értelmes módon úgy lehet kezelni, hogy "válaszolj neki" és ennyi elég

Ez nem egy szerencsés kérdés egyébként, én sem nagyon jól tudom megválaszolni (tőlem értelemszerűen a munkahelyet kérdezik), mert árnyalt részletes választ nem lehet adni, ráadásul ha épp van valami nyűgje az embernek, akkor azt nem lehet elmondani egy ilyen formális beszélgetésben.

Ráadásul a gyerekeket úgy tanítjuk, hogy illik válaszolni (valamit), és egy ilyen kislány Egyszerűen kognitív ellentmondásba kerül, érzi hogy mondani kell valamit, de nem tudja mit, ezért néz rád.

Szerintem ilyenkor érdemes kisegíteni egy semmitmondó formális válasszal, mert abból látja is, hogyan lehet kezelni az ilyen kérdéseket.

Valami olyat ami kielégíti a nénit, kellemes élménye marad rólunk de nem kap bátorítást arra hogy még bejjebb másszon a gyerek személyes terébe.

Pl: "alapvetően igen, köszönjük az érdeklődést. És Mari néni hogy van?" (És akkor még ellene is fordítjuk a fegyverét).

"Igen de azért örülünk hogy itt a péntek" "igen de már mindannyian várjuk a szünetet".

Vagy bármi.

Csak hibáztatni nem szabad a gyereket mert tökéletesen igaza van. Ha nem erőltetik akkor még nem sérül egy rossz kérdéstől, ha kényszerítik és megalázzák az azt jelenti, hogy a felnőtt felhasználhatja a hatalmat arra, hogy ő a komfortzónan túl a személyes terébe engedjen idegeneket.

Nyilván mert zavarban van az idegenektől. Én is ilyen voltam, anyám is, de ő felnőttként mindig rámtolta hogy nehogy neki legyen ciki. Mindig haragudtam ezért, hogy miért nem engem véd meg.

Például boltba mindig kísértem, és ha nem eleg gyorsan pakoltam el, rögtön jött a mentegetőzés összekacsintgatás a kasszással hogy hát ő nem tehet róla de én útban vagyok azért nem tud gyorsabban fizetni stb.

Védd meg a gyereked ha igényli!

Mennyi frusztrált kezelésre szoruló.. a gyereket nem kiröhögik és nem a sátán elé vetik, hanem megkérdezték, hogy hányadik osztályos, vagy mije fáj.

Tudnia kell, hogy ez egy teljesen alap emberi párbeszéd és illik válaszolni, pláne, ha nem is idegen kérdezi, hanem az orvos vagy az óvónéni, vagy a szomszéd. Tudnia kell, hogy az ő viselkedése nem oké, és ezzel a szituációval nincs baj, nem szabad hagyni, hogy a képzelt önsajnáltatós helyzetében ragadjon, tovább kell gördíteni a helyzetet és felhívni a figyelmét arra, hogy válaszolni kell és ez nem a világ. Mint mikor elesik, elestél? Nincs nagy baj, előfordul! Ugyanez a szitu, nem raksz alá hordágyat és játszod el, hogy komoly problémája van, akkor sem, ha úgy éli meg. Mutatni kell a világ rendjét és hiteles visszajelzést adni arra, hogy helyesen reagált-e az adott helyzetben, hogy magában is helyén tudja kezelni azt. Ha ráerősítünk a belső irreális érzéseire, akkor rosszul rögzül benne és bizony még ottmarad nagyon, nagyon sokáig.

Az én gyerekem nem introvertált amúgy, csak "néha rájön" az ilyesmi, szólok és normális lesz. Ha ráhagynám, évekig ez lenne és nem változna. Rám rámhagyták, sőt, még 18 évesen is anyám mondta helyettem a dolgokat(és a mai napig megpróbálja). Felnőtt vagyok, életképes vagyok, úgy kell érte harcolnom, mert mindig ő vívná meg. Az enyémnek nincs ilyen baja, mert nem hagyom beleragadni a helyzetbe és egyből sikerélménye is lesz, ráadásul, ha kimondom, hogy xy ijesztő, akkor máris nem lesz az;) Akkor ijesztő, ha nem merünk róla beszélni. Szerintem marhaság a szülőnek azt a megerősítést adnia, hogy rendben van, ha egy negyedikes nem válaszol egy kérdésre. Haverkodni nem kell, de válaszolni/köszönni igen. Pláne nálunk a dokinál, leül, kérdezi, mid fáj, és nem mondja, hogy a torkom, csak néz rám. Aztán, ha mondom, hogy szégyellős és ne nézzem rám, nem nekem fáj, nem ijesztő a doktornéni, megszólalhat, akkor összekapja magát válaszol és már megy minden normálisan.

Védeni akkor kell, ha támadás van. Abnormális helyzetektől való szorongást nem támogatok. Ha hagyod belesüllyedni, úgymarad a saját világában, már azért fog aggódni, mert több helyzetet is kihagyott, és milyen kellemetlen volt. Így nem volt, képes volt megoldani(válaszolt) és nem lett gond, tovább tud lépni. Mindenki úgy neveli a sajátját, ahogy akarja, de jusson eszetekbe, hogy nem dőltök a kardotokba, ahányszor a gyerek tragédiának él meg valamit, ami nem az, hanem beültetik a kocsiba, bekötitek az övet, elesik mentek tovább, fel kell venni a kabátot, cipőt, le kell tenni a cumit, meg kell kóstolni az új ételt, nem eszünk csokit ebédre, nem azon az útvonalon megyünk, be kell menni a boltba, be kell adni a szurit.. itt miért tennétek máshogy? Normális emberi szituáció, nem veszélyes, túl kell esni rajta és kész, nem lesz tőle baja. Nem normális körülzsongni és "védeni", mikor nincs veszély(!), hanem azt kell erősíteni, hogy ez "semmi" és ne tartson tőle, akkor is reagálni kell mert meg tud szólalni és ezzel meg tudja oldani a helyzetet.

18. Azt kérdezték tőle, hogy tetszik az iskola. Ez egy személyes kérdés, amire azért jó esély van, hogy érzékeny pontra tapint.

És mivel ez nem fér bele a kapcsolat jellegébe, ezért ez egy olyan kérdés, amire lényegében csak az "igen" választ lehet adni.

Egy gyerek meg nem ilyen jó hazudozó, még meg kell tanulnia, hogy milyen egy társalgási csevej, és hogyan kell határokat húzni ott ahol mi szeretnénk hogy legyenek.

Ha a gyereknek kényelmes lett volna egy idegen felnőttnek személyes választ adni, mentette volna, lévén 9 éves.