Akik szülés után azt mondják nem akarnak több gyereket, később meggondoltátok?

Az első után azt mondtam én ezt többé nem. Aztán 15 hónapos lett és úgy döntöttünk ha akar jönni a második, jöjjön. Baromi gyorsan jött is, ami meglepő, mert az első gyerkőc 13 hónap után sikerült. Itt nem volt időnk meggondolni magunkat. :D

A második szülésem teljesen más lelkületű volt, más megélés. Utána már nem az események miatt mondtam azt, hogy soha többé, hanem mert nem tervezünk többet és egyszerűen csak jól esett kimondani, hogy dejó, hogy túl vagyunk rajta és ennyi volt. :D 2 hónapos a pici. A nagynál ilyenkor még bőven úgy voltam vele, hogy nem lesz több. A picinél már most azt mondom, hogy simán bevállalnám, ha akarnánk még, ez nem volt vészes.

Én majd 24 órát szenvedtem, oxi, vágás, mindennemű szenvedés, de utána úgy mentem (pontosabban toltak, mint egy döglött lovat) át a gyermekágyas osztályra, hogy haha ez nem is volt annyira szr, mint amennyire vártam mások történetei alapján. Nálam ami betette a kaput az első év volt, a többemberes babámmal, az egy rettentő sötét epizódja volt az anyaságomnak.

A másodikkal eleve úgy mentem be, hogy helló, elfolyt a víz kérem, valami maszatolást művel a gyerek, de én már tapasztalt vagyok, szerintem olyan 15 óra múlva folytassuk ezt a beszélgetést, csak bejöttem, mert azt mondták muszáj, ha elfolyik a víz. A szülésznő el is ment cigizni vagy fogalmam sincs hova lett, mert éjszaka volt, én lefeküdtem aludni ott egy szülőszobában, aztán 2 óra múlva szóltam neki, hogy elnézést, nem akarok zavarni, de szerintem tolófájásaim vannak, mert mindjárt bszrok (már szó szerint, nem a fájdalomtól értve). Ő meg így legyintett, hogy ah nem megy az olyan simán, de jön a doki, megnézi.

Aztán az orvos belépett az ajtón, majd egy "hubazdmeg" felkiáltással össze-vissza kapkodni kezdtek, hogy még steril cuccokkal el tudják kapni a gyereket. Úgyhogy azután úgy voltam vele, hogy egy harmadik már meg se kottyanna, csak lehet azt a kocsiban szülném meg. 😂

Nem tudom, miért írjátok, hogy mindenki azt mondja, soha többet.

Nekem brutál első szülésem volt majdnem egynapso vajúdas és az utolsó pár órában már magamnal sem voltam kb. a fajdalomtól, repedtem méhnyakamig, ettől függetlenül sosem gondoltam, hogy nem leaz második.

Már a szülőszobán azt mondtam, remélem a másik kobb leaz.