Mivel könnyítettétek meg az életeteket kisgyerek mellett?

Robotporszívó, szárítógép, rendelt napi menü, fizetett takarító.

Sokat segít mentálisan, ha nem akarsz egyedül mindent megoldani és nem foglalkozol vele, hogy ez másokat idegesít, akik amúgy semmivel nem akarják megkönnyíteni az életed.

Mosogatogepet vettunk a terhesseg alatt. Addig valahogy nem volt, nem ereztuk fontosnak, de hasznos persze.

Ezen kivul a szaritogep, robotporszivo is jo cucc, de nekem ami a legtobbet segit es ez potolhatatlan, az az, hogy a ferjem biztosit nekem valamennyi enidot minden egyes nap.

Nem kell nagy dologra gondolni, van hogy csak ulok a kanapen es olvasok, de kozben o ugral a gyerekhez es nekem semmit nem kell csinalnom.

Na ennel jobbat en elkepzelni se tudok, nekem ez nagyon kell egyelore😂

Mosogatógép és kajarendelés.

Más nem nagyon kellett vagy nem segített volna.

Nem vállaltunk rá még egyet, nekem ez is segített.

Egyedülálló anyuka vagyok a pici születésétől fogva, viszont 3 héttel korábban jött a baba, így pont nem lett kész a lakásfelújítás. Ebből adódóan mamához hoztam haza, aztán itt ragadtunk. Mivel nyugdíjas már, így felbecsülhetetlennek bizonyult, hogy mindig ott volt mellettem, főleg a legelején. Egyedül mondjuk nem meri vinni sehova, és én is inkább az alvásidőre időzítem a különprogramokat (orvos, bevásárlás stb.), de így is nagyon nagy segítség, már az is, hogy pl. wc-re, fürdeni el tudok menni úgy, hogy senki nem jön utánam. 😀

Ami még sokat segít a mindennapokban, az a gyorskaja és az, hogy a gyerkőc kajáiból mindig fagyasztok le egy-két adagot, amit akár mama is elő tud készíteni 5 perc alatt, ha megcsúszik valamelyik programunk, és pont kajaidőre érünk haza.

3 éves koráig a fele életünket a kórházban töltöttük.

Hogy mivel könnyítettem meg? Hmmmm... azt nem lehetett. A hozzáállásommal szerintem.

9., te más kérdéseknél is ugyanígy viselkedsz a többi nővel, anyával. Számon kérsz, jössz ezzel, hogy akinek van segítsége, jóban vannak a nagyszülőkkel, az lusta, lepasszolja a gyereket, "meg amúgyis minek szülted szerencsétlent".

Nem sül le a nagy pofádról a bőr, hogy a nőtársaidhoz így állsz hozzá? Ennyire fáj, hogy rád még a saját anyád sem nyitja az ajtót?