Mi a baj velem, miért nem akarok gyereket?

"Elszólásokból tudom."

Pofon egyszerű dolgot fogok írni. Kommunikáljatok egymással! Ha annyira szipi-szupi köztetek minden, miért esik nehezetekre az őszinteség? Ne haragudj, de nem elszólásokat kell hallgatni, meg szorongásba kergetni magad, hanem beszélgetni. Nem egy vadidegennel. A férjeddel! Azzal, akivel hosszú idő óta együtt vagy, akivel sok dolgon keresztül mentél, akinek elvileg egy nyitott könyv kellene, hogy legyél és fordítva is. Az önmagában nem baj, hogy nem akarsz gyereket, sokan vagyunk, akik nem akarnak. Nade az, hogy ezt a szerett férjeddel nem tudod lekommunikálni... F@sza egy kapcsolat lehet, ahol azt sem mondhatom ki, amit őszintén gondolok, érzek. 👍

Kérdező, szerinted mindenkinek "baja van", aki nem akar gyereket?

Elég lealacsonyító a hozzáállásod. Kimosta a társadalmi nyomás az agyad?

Nincs veled semmi baj, ezzel én is így voltam/ vagyok. Már 15 évesen is mondtam , mikor az akkori barátnőkkel az osztályból beszélgettünk, ki milyen jövőt képzel el magának. Én akkor is mondtam, hogy ha megtalálom életem szerelmét, szeretnék férjhez menni, egy kis kertes házat, közösen örökbe fogatni 1-2 kutyust, de gyereket határozotttan nem akartam, már akkor sem! Senki nem vett komolyan.

38 vagyok, életem szerelmével, a férjemmel most már 15. éve vagyunk együtt, van kertes ház, 2 kutya fiú, lány:) , de gyereket továbbra sem akarok. Semmi vágyat nem érzek. Soha nem fogom magamra erőltetni. Mi szeretjük így , szabadabban, kötetlenebb az életünk, van időnk egymásra, önmagunkra, dolgozunk, ott a házimunka, ketten azzal is elvagyunk, de semmi kedvünk még meló és háztartás mellett egy 3. műszak munkára egy vagy több gyerek körül. Nekünk csak nyűg lenne a gyerek és minden ami a gyerekes élettel jár. Korán kelés, hisztik, rengeteg nonstop stressz stb stb.

De mi a kapcsolatunk elején beszéltünk erről, és mindketten egyetértettünk.

Ti ezt itt rontottátok el, már rég meg kellett volna beszélni. A gyerek kérdésben nincs kompromisszum.

TE fogsz szívni a legtöbbet, ha magadra erőlteted. És nem, egyáltalán nem biztos, hogy meg fogod szeretni az anyaságot, vagy akár a gyereket magát, ha már eleve nem akarsz. Sokan meg is bánják egyébként, ha ilyen érzések ellenére bevallalják, csak nem mernek beszélni róla.

Ha nem vágysz rá minden porcikáddal, végiggondolva mivel is jár egy gyerek valójában, de az érzéseid ellenére mégis magadra erőszakolod a férjed miatt, valószínű nagyon boldogtalan leszel, tehernek éled majd meg, és a gyerek is érezni fogja, hogy nem úgy állsz hozzá, még ha igyekszel is nem mutatni.

Sajnálom de nagyon úgy fest, hogy nem vagytok egymáshoz valók a pároddal.

Egyébként, a pasik többsége csak azt hiszi, hogy akar gyereket, de idegbetegek lesznek, ha majd nonstop üvölt a baba, és nem hagyja őket hónapokig aludni, majd mennek a haverokkal inkább, /túlóráznak inkább, mintsem otthon törődjenek a gyerekkel. Sok ismerősöm járt így akinek a férje/párja állítólag akart gyereket, most meg menekül otthonrol, mert foglalkozni is kéne velük, nem csak megcsinàlni.

Nagyon gondold meg.

Itt amúgy már mindenki a válásotokat tervezgeti, csak mert te hallani véltél otthon két félmondatot, ami arra utalhat esetleg talán, h a pasid gyereket akar. Vagy csak te hallasz bele ilyesmiket, mert ezen szorongsz, mert nem érzed magad normálisnak a társadalmi nyomás miatt.

Túl van fújva már ez az egész.