Akarok 1db gyereket és belátható időn belül lesz esedékes, hogy elkezdjünk próbálkozni. Sokat olvastam ugyanakkor depis szülőktől, akik keményen megbánták a gyerekvállalást. Lehet bármi módon előre megsejteni, hogy ki fogja megbánni, ki nem?

“1db”

⁉️

Ez kiszámíthatatlan. Nekünk 8 év után sikerült, lombikkal. Szóval nem lehet mondani, hogy nem akartuk.

Azt így sem mondom, hogy megbántuk, csak hogy iszonyat nehéz mentálisan ez a 0-24 üzemmód, a kapcsolatunk is próbára van rendesen téve. Ráadásul nem is beszélhet róla az ember, mert a környezet elvárja, hogy rózsaszín köd legyen, hisz mi mennyit küzdöttünk érte. "Ezt akartátok, nem?" és hasonló okosságok...

De vissza nem csinálnám. És abban bízom, ha a fiam bölcsibe megy, jobb lesz, mivel végre kiszakadok a 4 fal közül. Ezt sem gondoltam pl. hogy ez nekem ilyen nehéz lesz, mert introvertált vagyok és otthonülő típus. Azt hittem, nekem komfortos lesz itthon. Nem. Sőt. Ilyenkor előny, ha valaki társasági ember, mert szerintem az megoldja, hogy mindig menjen valahova a gyerekkel, rugalmasabb, mint én.

Semmilyen módon nem lehet előre sejteni.

A leginkább úgy tudnám leírni a változást, hogy abban a pillanatban, ahogy megszületett a gyerek, a szülei addigi élete véget ér. Soha nem lesz ugyanolyan semmi. Anya és apa lesznek elsősorban, és csak másodsorban lesznek nő és férfi. Főleg az első években. Hiszen egy életért lesznek felelősek. MINDEN, ami a gyerekkel történik, kezdve attól, hogy életben kell tartani egy magatehetetlen csecsemőt, az a szülőkön múlik. Mit hogyan tesznek.

Ez olyan horderejű, mindenre kiható változás, mint semmi más az életben. Ezért sem vállalják be sokan. És nem tudhatod, hogy a te személyiségedre hogyan fog hatni egy ekkora változás. És azt sem tudja senki megmondani, hogy milyen gyereket fog dobni a gép.

Ezért mondják, hogy óriási felelősség a gyerekvállalás.