Tényleg tapintatlan vagyok, ha megkérdezem, akarnak-e gyereket?

Nem kettesben kérdezted tőle, hanem mások füle hallatára? Ha igen, valószínűleg ezért akadt ki.

Beletrafáltál sajnos, fájó pontra tapintottál.

Szerinted miért nem lett terhes 2 év alatt? A legvalószínűbb, hogy nem tud, és küzdenek vele. Nem mindenki tudja ezt megosztani a családdal, mind mások vagyunk. Próbáld megérteni a tesódat, ő ezt nehezen dolgozza fel, nem akar róla beszélni, bántónak érezte, hogy még te "is" ezzel nyaggatod.

Azért, mert te erős voltál, és nyitott, tudtál a vetélésedről mesélni (sajnálom a veszteséged!), az te vagy, ami becsülendő, de ő lehet, hogy nem szeretne erről beszélni, nem tud, képtelen rá.

A legvalószínűbb, hogy vagy meddőségiben kezelik őket, inszemináció/lombik, ki tudja hányon vannak már túl (vagy most kezdték). De nem akarnak róla beszélni.

Vagy már volt vetélése (akár több is).

Vagy nem állnak úgy anyagilag.

Vagy a férje meggondolta magát, mégsem akar gyereket, válni fognak...

Vagy ebből akár több is fennáll egyszerre...

Tudom, hogy nem akartad megbántani a tesód, de ő sajnos annak érezte. Egyszerűen kérj elnézést, mondd el neki, hogy nem úgy gondoltad, csak segíteni szerettél volna a babaholmikkal, azért kérdezted. Nem akartad megsérteni. Majd megbékél a tesód, ha érezteted vele, hogy nem a nyaggatás volt a szándékod, a "méhében turkálás".

Add el amúgy nyugodtan a babacuccokat, ne tartogasd.

2 év után 1x megkérdezni, mivel a válasza alapján hozol döntést a nekik félretett ruhákról, nem tapintatlanság, feltéve, ha 4szemközt, normál hangnemben kérdezted. De így kiakadni azt is mutatja, hogy vagy nem jön nekik össze, vagy mások baszogatják, vagy nem érez téged közel magához, vagy egy hisztis πcsa. Ennyiből nem lehet megmondani mi a helyzet.

Tanácsom, hogy ne hagyj nekik semmi ruhát/játékot/egyebeket. Add el nyugodtan, vagy ajándékozd másnak, tesóddal meg ezentúl az időjárásnál többről ne beszélgess inkább, az ilyenekkel nem lehet, illetve veled nincs olyan kapcsolatban, hogy lehessen... - feltéve persze, ha te normálisan álltál elő a kérdéssel.

Én tesómmal azt is simán megdumálom, ha aznap épp érdekeset fosott. 😂 De mi jóban vagyunk, nincsenek tabuk.

Ha megsértődött, gondolom problémákba ütköztek. Nem érdemes pedzegetni, naiv 25 éves fejemmel én egyszer beleszaladtam ilyen darázsfészekbe, mert kollégám telekürtölte az irodát, hogy ráállnak a babatémára, és mikor nem volt semmi, rákérdeztem, hogy meggondolta magát? Ne kövezzetek meg, fiatal voltam és idióta. Ő meg sírva fakadt. Nem direkt csináltam, akkor még halvány fogalmam nem volt róla milyen fájó lehet ez egyeseknek. Azóta sose kérdezek rá. Akinek nem gáz, az majd beszél róla magától is.

Én nem érzem ezt kellemetlen kérdésnek, pedig az első gyerkőc 1,5 év után érkezett, már elkezdtük a kivizsgálásokat. Ha valaki rákérdezett tervben van-e, mindig annyit mondtunk, hogy igen, nem rajtunk múlik és ennyi. Ha valaki firtatta, hogy mivan, akkor azzal hárítottunk, hogy "úgy tűnik ő még nem szeretne jönni" és kész. Olyan nem volt, hogy egy ember többször megkérdezte volna, hogy "naaaaa mivan máár?". Az szerintem is tapintatlan.

Viszont ha tudom, hogy valaki kimondottan nekünk őrizgeti a babacuccokat, akkor szerintem abszolút érthető, ha tudni szeretné, hogy van-e értelme kerülgetnie őket. Azért valljuk be irgalmatlan mennyiségű ruha, játék, eszköz össze tud jönni, amitől az ember szabadulna, ha már nincs rá szükség.

Miért lennél tapintatlan?

Nem egy idegent kérdeztél, a saját tesódat.

Nem is értem azokat, akik itt ezen háborognak. Ha ennyit nem lehet a testéredtől megkérdezni, az már régen rossz.

Mikor már évek óta nem jött, akkor mindig azt hazudtam arra a kérdésre, hogy akarunk e gyereket, hogy nem. Pedig akartunk, csak akkor utána jöttek a további kérdések és ahhoz már nem volt kedvem. Ha véletlen mondtam valakinek és 4 hónap múlva találkoztunk akkor biztos, hogy bedobta a témát. Esetleg mindenki előtt. Naaaa, hogy álltok a gyerek projektel? Hogy baz.d meg? Látod, hogy nem vagyok az. Hogy állnánk?

És akkor szépen lassan leszoktam, hogy bàrkinek is mondjak valamit.

Mikor elkezdtük a meddősègibe járást, csak azzal tudtam róla beszélni aki maga is ugyanabban a cipőben volt. És nem is mondtuk a családban, hogy most megyünk inszemre, mert hiàba szeretem őket vagyunk jóban, úgy éreztem nem kérek senki sajnálatàból, “jó “ tanácsaiból, mikor már a 4. Inszem nem sikerült, elég volt a férjemmel megbeszélni és tovàbb lépni. Nem akartam kérdéseket, sajnálatot, még megértést sem.

Nem azért mert nem szeretem a tesóm, csak úgy éreztem ez csak kettőnkre tartozik a férjemmel.

Viszont mikor az első lombik sikerült, a szűk családnak rögtön elmondtam.