Más is ennyire megszenvedi az anyaságot?

Téged nem az anyaság készít ki, hanem a FÉRJED. Akit egyébként így kaptál, és soha eszedbe sem jutott egy picit terelgetni a NORMÁLIS családi élet, a férj és apa tisztességes szerepe felé. Etetted, kiszolgáltad, szót se szóltál ... Beszélgettetek vele, hogy a gyerek majd milyen változást jelent a CSALÁD életében? Nem csak te vállaltad, hanem együtt, ő is akarta a gyereket. Mit képzelt, milyen lesz az élet gyerekkel? Kertet, állatokat látsz el egyedül?! Meg még ott a gyerek. Őrület, ez egy rabszolgaság.

Sürgősen beszéljétek meg, hogyan KELL tisztességesen elosztani az összes tennivalókat , és mi az ő kötelessége a háztartás és a gyerek körül.

Nem az a lényeg, hogy rettentő sokat (?!) dolgozik, sokat keres, és úgy mondja, hogy szeret titeket... Nem hajlandó APA és FÉRJ lenni, csak pénzkereső?

A kertre, állatokra fogadjatok segítséget, néha a gyereket is hagyd rá valakire (anyádra, barátnőre, bébicsőszre)! És pihenj, kapcsolódj ki, menj ki a házból!

Ha a férjed fel bírja fogni a kialakult, tarthatatlan helyzetet, akkor EGYÜTT csináljatok néha közös programot, utazás, wellness.

Ha nem képes ezt megérteni, nem akar változtatni, legalább jószándékot mutatni - akkor nagy a baj, akkor gondolkodnod kell, így akarod-e leélni az egész életedet.

Légy sokkal határozottabb, ne fojtsd magadba a bánatodat, KEZDEMÉNYEZD a megoldást (és ne foglalkozz olyan sokat az anyád véleményével, majd abbahagyja, ha látja, hogy felnőttél).

És meg fogod látni, hogy az anyaság, a gyerek nem nyomor, nem teher, hanem megtisztelő, boldogságos - bár nem könnyű - feladat.

Aki jobban ágondolja mivel jár egy gyerek, tudja e, akarja e ezt a rengeteg stresszt és terhet vállalni, és nem egy lusta farok férjet választ aki ingyencselédnek és szexpartnernek használja a párját ( aki még hagyja is magát), de a saját gyerekét le se szarja, az nem szenvedi meg, legalábbis nem annyira, hogy idegeneknek panaszkodjon az életéről. Arról az életről amit ő maga választott.

- A gyerekvállalásról előbb és többet kellett volna gondolkodni, mielőtt belevágsz, azt visszacsinálni már nem lehet.

- De normális párt talán még találhatsz.

Könnyítsd meg a saját életed, ha már a pasidat nem érdeklik a problémáid. keress bébiszittert, takarítónőt, akit csak kell. A gyereknek sem jó, ha az anyja tönkremegy ebben és megutálja az életét is, meg a gyereket is. A mártírkodás , hogy mindent te csinálsz, ne legyen opció. Nem egészséges. Magadra is kell időt fordítani.

Nem olvastam végig a válaszokat, de ez a véleményem:

Én a második gyerekkel vagyok éppen terhes, és 3 hete kb. csak fekszem és hányok. A férjem MINDENT egyedül csinál. Intézi a nagyobb gyereket, takarít, pakol, etet, mosogat, és nekem segít, ha kell. Emellett persze dolgozik. Na ő szeret és tisztel. A te férjed biztosan nem ez a kategória.