Más is ennyire megszenvedi az anyaságot?

Üljetek le, és beszéljétek meg, hogy neked nagyon fárasztó ennyifelé megfelelni. Igazad van annyiban, hogy nem minden ember teherbíró képessége egyforma, az egyik ember sokkal többet be tud vállalni, és még mindig tele van energiával, más ember a jóval kevesebbtől is elfárad, kifárad, aztán jön az idegesség, hogy nem tudta teljesíteni a napi feladatait. Anyukádról válj le, legyél önállóan döntő ember. A férjeddel beszéld meg, hogy valamit vállaljon el ő is a családban, mert így, hogy minden rád hárul, teljesen lefáraszt, és ki vagy fizikailag és idegileg készülve.

Megjegyzem, akik azonnal a válást ajánlják, azok egy kicsit gondolják át jobban, ugyanis először meg kell próbálni konszolidálni a helyzetet, különösen akkor, ha dúl az érzelem két ember között, csak a feladatok elosztása problémás, akkor ne már a válás jusson az eszébe az embernek, hanem a megoldás.

Hát igen, a gondok gyökere ott van, hogy olyantól vállaltál gyereket, aki már eleve anyapótléknak vett el téged. Eddigis te csináltál mindent, neki így baromi kényelmes, gondolja úgyis otthon vagy, megcsinálod továbbra is. 🙄

Sajnálom, de ezt elb#sztad. Már a kapcsolatid elején kellett volna szabályokat hozni, amikor még mind a ketten a "jobbik éneteket" akarjátokmutatni egymásnak és kompromisszum készebbek vagytok.

Most már nagy feszkóval lehet csak ezt korrigálni. Leülsz vele és megbeszéled, hogy gyerek mellett neked így nagyon nehéz. Segít, ha magad mellé állítod az anyósodat és apósodat. Nem vicc, ha másra nem is hallgat, a szüleire talán fog.

A reggeli a minimum hogy megcsinàlja magának és neked. Ebédeljen valahol vagy ha haza akar jönni rendeljetek.

Ha kell segítség és van rá pénzetek ne sajnáld rá. Anyudat meg küld el melegebbre, semmi köze hozzá. Ráadásul nagy szemétláda aki nem hogy segít vagy támogatja a gyerekét hanem még bàntja is a hülyeségével.

Fogadj bébisittert, fogadj takarítót , segíteni fog. Nem azt mondom, hogy 5 év múlva is kell, de most nagyon nagy szükséged van rá. Ne félj igénybe venni.

Mert ez már az egészséged rovására megy. Ne hagyd magad.

A baba is érzi, hogy fusztrált vagy, ezért ő is.

Aztán 10 hós gyerekkel már el lehet menni ide oda.

Mi lesz ha sír? Majd megnyugszik.

Másé is sír, és?

Egy baba ilyen.

"Gyerekkorom óta van bennem egy ilyen megfelelési kényszer. Mindig jó tanulónak kellett lennem, hogy elégedettek legyenek otthon. Sajnos nálunk a 4-es rossz jegy volt. Szerintem most is ennek iszom a levét"

Olvasd el akkor a Mérgező szülők c. könyvet. Épületes és tanulságok. Nekem kellett úgy fél év, hogy a felkavaró igazságán túl leülepedjen és végre megemésszen.

A házasságodra meg a John M. Gottman: A jól működő házasság 7 alapelve c. irományt ajánlom.

De mindenképpen dolgozz önmagadon. Anyád elmehet a p.csába az elvárásaival.

Nem szenvedtem, de nem is dolgoztam gyerek mellett, kertet se en csinalom es a ferjem se eletkeptelen, segit amiben tud.

Oszinten ezt olvasva en nem is ertem te hogy csinalod, hat nem csoda, hogy ki vagy keszulve. Ezekbol el kene engedned eleg sok mindent. Es a vegen lehet a ferjedet is, ha ekkora here.