Arra lennék kiváncsi, hogy ti mennyire nevelitek sztereotipiára a gyerekeiteket. Szóval, hogy a lányoknak lányos dolgokat tanitotok, a fiúknak fiús dolgokat. Például megtanitjátok a fiúkat fözni, barkácsoltok, horgásztok-e a lányaitokkal?

Két kislányom van, neveltetésük ellenére nagyon csajosak. Sosem erőltettem rájuk, hogy akkor lányok vagytok, csak rózsaszín tütüben meg virágmintás zokniban lehettek (babaként pl inkább az uniszex színeket vettem először nekik, nekem is meg kellett tanulnom szeretni a rózsaszín csicsamicsás dolgokat :D ), de most reggelente mégis kisírják, hogy bizony minden rózsaszín-csillogós-unikornisos-szivárványos-lehetőleg tüllből készült cucc legyen, kérik, hogy akkor most így vagy úgy csináljam a frizurát és felékszerezik magukat a gyerekékszerekkel (amit azért kaptak, mert ők kérték, nem én erőltettem rájuk, pl egyiknek sincs kilyukasztva a füle, csak ilyen csiptetős fülbevalóik vannak, pedig 4 és 2 évesek, a 4 éves már pedzegeti, hogy nem bánná, ha lenne "igazi" is). A nagyobb a bölcsiben abszolút fiús befolyás alatt volt, akkor minden kukásautókról meg dömperekről szólt, de akkor is inkább a rózsaszín kisautókat meg a szivárványos dömpereket vette le a polcról, nem én adtam a kezébe. A kicsit már nyilván befolyásolja a nővére, de nagyon fogékony az ilyesmire, valamelyik nap azon sírta el magát, hogy nem elég(!) pörgős a szoknyája, amit tuti nem a nővérétől látott, ezt ő magától tartja fontosnak.

Szóval az én lányaim valahogy hozzák magukkal ezt a genetikájukban, hogy ők bizony csajosak. Én sosem voltam ilyen. Állítólag apám húga volt mindig ilyen lányos, szóval lehet átugrott egy generációt a készség :D Mondjuk szerencsére azt azért hozzá kell tennem, hogy ez inkább a fent leírt preferenciáikban mutatkozik, mert amúgy mindkettő nagyon vagány, nem ijednek meg egy kis piszoktól, simán sármalacok voltak egész nyáron, meg amikor pl bútort szerelünk, nagyon szívesen jönnek segíteni (a nagy már tényleg tud is segíteni, a kicsi még csak "segít"), kertben aktívkodnak, stb. Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy az életre nevelem őket, olyan készségeket szeretnék nekik megtanítani, aminek hasznát veszik majd, tökmindegy, hogy az hagyományosan "fiús" vagy "lányos" tudás. Tudják, hogy mi az a fúró, hogyan kell egy szöget beverni, nyilván főzni-mosni, szóval ilyen alap, háztartással összefüggő, mindennapi életben használatos dolgokért ne kelljen már valami random pasitól függniük. Ugye a gyerekek alapból a szüleiket másolják, olyanok szeretnének lenni, mint mi vagyunk. Így ha én nőként önálló vagyok, talpraesett, stb, akkor a lánygyerek is ilyen lesz, ha a férjem kiveszi a részét a mindennapokban, akkor a gyerek akármilyen nemű is, függetlenül a nemi szerepektől, de ezt tanulja meg magára nézve is alapnak, és felnőttként ezt a mintát viszi tovább. Nem beszélve arról, hogy talán a jövendőbeli másik felével szemben is ez lesz az elvárása (nyilván ez nem kőbe vésett, az én apám sem volt hajlandó egy fűszálat keresztbetenni otthon, de anyám is HTB volt, szóval én abszolút megcáfoltam most amit írtam, de azért érted, könnyebb úgy eligazodni a modern világban, ha már a szüleidtől is olyan példát mutattak, ami ennek megfelel).