Akinek nem a vágyott nemű gyereke született, hogy alakult a későbbiekben?

Igen, volt már ilyen...ott is leírtam a véleményem. Te is megérdemelték

Ha mindent megválaszoltál magadnak teljesen felesleges volt litániát írni.

3-as, az tök más, ha már van másik nemű gyereked is meg hogy lehet, sosem lesz olyan nemü, amit akarsz.

Kérdező, hidd el, mind tudjuk, hogy kislányt akartal és fiú lesz. Jellemzően ilyenkor lesznek ilyen szomorúak, csalódottak a nők, mert nem fogják megélni a lanyos anyaságot, pedig arra vágyik a többség, mert vannak elképzelései arról, miért jobb, mint fiús anyánal lenni.

Amúgy én leírtam más ilyen kérdesnél, hogy mindig lányt akartam, két fiam lett, akiket mindennnél jobban imádok, ilyen félelmem amúgy nem volt, hogy szeretni nem fogom, mert nem az a neme. Csak szomorú voltam/vsgyok, hogy kimaradnak az életemből a lanyod anyasággal járó dolgok, megvan a hiányérzet mindig, irigy is vagyok, hy ezr lehet így mondani, pláne mert a családban, szomszédaimban, baráti körben kb. mindenkinek lánya van es folyton szembesülök azzal, amiben nekem sosem lesz részem.

Én mindig lányt képzeltem magamnak, de szerencsére átállt az agyam egyből, ahogy a 12. heti UH-n megtudtam, hogy fiú (egyébként valahogy már előtte is éreztem, hogy ő fiú lesz, szóval nem "derült égből villámcsapásként" ért a hír). Hozzáteszem, hogy annyira sikerült az átállás, hogy mikor a Prena eredményét vártam, már azon izgultam, hogy nehogy kiderüljön, hogy benézte a szonográfus 😀

Azóta megszületett, és továbbra is imádom, ha valaha lenne esély tesóra, akkor most már úgy érzem, hogy fiúnak örülnék jobban (nem azért, mert jó, ha egyneműek, meg örökölné a ruhákat stb., hanem mert időközben sokkal közelebb kerültek hozzám a kisfiúk).

Persze lehet, hogy nagykorában hiányozni fognak a nagy anya-lánya beszélgetések, de annyira én sem vagyok csajos, inkább fiús, szóval az is lehet, hogy így jobban fog passzolni a személyiségünk :)

Akik anya lánya kapcsolatot idealizálják, azoknak van egy rossz hírem.Attól mert a vágyott gyerek lány lesz,egyáltalán nem biztos,hogy az a csillámpónis, együtt fésülködsős(ststb)rózsaszín idill lesz.

Az én anyám is erre vágyott,lány is lettem,de fiús, konok,megtörhetetlen és az egész életem megnyomorítója volt anyámnak ez a vágya.

Lanyt szerettem volna mindig is, 2 fiam lett.

Az elso gyereknel bevallom, hogy nagyon csalodott voltam, senkinek el se mertem mondani mennyire, ugy szegyelltem magam erte. De igen, meg sirtam is, amikor kiderult neme 🙈

Nyilvan az a lenyeg, hogy egeszseges legyen a baba,de nagyon nehezen tudtam ezen tullepni. Nem egeszen ertem miert, de az akkori erzeseimmel nem tudtam mit csinalni, ez volt, kesz.

Aztan megszuletett es termeszetesen szerelem volt elso latasra :D

Masodik gyermeknel mar remeltem is, hogy o is fiu lesz, annyira “bejott” nekem ez az elet. Imadom oket es orulok, hogy igy alakult, el se tudom kepzelni, hogy mashogy legyen.